Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

KALENDÁRIUM - Vass Erika: Március 12. Gergely-napja

Március 12. Gergely-nap Nagy Szent Gergely bencés szerzetes, majd pápa (t 604) ünnepe. Hozzá fűződik az egyházi ének klasszikus rendszerezése, amit róla neveztek el gregoriánnak. E naphoz a középkori diákhagyományokba visszanyúló, tavaszkezdő gergelyjárás tartozott. Az ünnep a diákok tavaszi félévének kezdete volt, amikor új társakat toboroztak. A szokás IV. Gergely pápa (827-844) intézkedésére terjedt el, aki ezzel elődjét, az iskolák, diákok egyik védőszentjét akarta megtisztelni. A játékot eredetileg három diákgyerek adta elő: egy püspök és két káplánja. A többi gyermek egy-egy mesterséget képviselt. A gyermekpüspök a templomban verses prédikációt mondott, majd seregével bejárta a települést. A gyermekek által gyűjtött ajándékokat (tojás, szalonna, esetleg pénz) a tanító kapta, de a gyermekeket is megvendégelte belőle. A szokás országszerte ismert volt, de nemcsak a magyarok, hanem a németek, szászok, szlovákok, sőt még a csehek körében is. Csanádapácán katonának öltözött iskolás fiúk házról házra jártak, és azt mondták, hogy ők Szent Gergely katonái. A zászlótartó egy sokszínű pántlikákkal és kendőkkel díszített vékony, hosszú szálfát vitt. Énekük így kezdődött: „Szent Gergely doktornak, Hírős tanítónknak Az ő napján, Mint eleink szokták, Mönjünk mi is, fiak, Oskolába!" Előfordul, hogy olykor e napon havazik. Ilyenkor azt mondták: „Rázi Gergő a szakállát." Sióagárdon, Zalaszentbalázson Gergely napján kezdték el metszeni a szőlőt.