Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)
MESTERSÉGÜNK CÍMERE - Kemecsi Lajos: A kocsigyártás
A kocsigyártás A kocsi, szekér készítése bonyolult, összehangolt tevékenység. Az alkatrészek megmunkálásához alapos ismeretekre, szaktudásra és meghatározott eszközkészletre van szükség. A mesteremberek - bognár, kovács mellett meg kell említenünk a paraszti faragókat, ügyes kezű gazdákat is. A szekérkészítés, -javítás régebben a felnőtt férfiak általános ismeretei közé tartozott, hiszen minden falusi embernek értenie kellett hozzá. A magyar nyelvterület nagy részén - elsősorban az Alföldön - a szarvasmarha (ökör, bivaly, tehén) vonta járművet szekérnek, míg a ló fogatolásút kocsinak nevezik. A szekér általában erősebb, vastagabb, esetenként durvább kidolgozású alkatrészekből áll, mint a kocsi. A kocsinak rendszerint van juhafáj a, amely a rudat tartja a jármű alvázának részeként, míg a szekerek esetében a vonóállatot terheli a rúd súlya. További különbség lehet a vasalások kidolgozottsága és mennyisége, amely a kocsik esetében rendszerint finomabb, és nagyobb a száma. Az összehasonlító nyelvtörténeti vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a magyar szekéralkatrész-elnevezések legrégibb rétege a honfoglalás előtti időkben gyökerezik (például küllő, tengely, szárny, kerék, oldal, talp, agy szavaink). Honfoglaló elődeink bizonyosan használtak állatok vonta kerekes járműveket, ebből valószínűsíthető, hogy szekérkészítő mestereik is voltak. A középkor évszázadai során jelentős technikai újítások formálták a kocsikat. A nyújtó alkalmazása a jármű hosszának változtatását teszi lehetővé, a fergettyű az elülső tengely elfordulását teszi lehetővé a kocsiszekrény alatt. A lőcsök 14. századi megjelenése a kocsik teherbírását növelte meg. Kezdetben csak a legtöbb szakértelmet kívánó alkatrész, a kerék készítésére vált ki az önálló iparág a famegmunkáló ácsmesterségből. A kerékgyártó, kerekes elnevezést felváltotta a már a 15. században felbukkanó német Wagner szó osztrák - bajor táji változatának bognár formában történő átvétele. A korábbi elnevezés családnévként szerepel a középkori oklevelekben. A kocsigyártást fejlesztette, hogy több település feudális szolgáltatásai közé is tartozott a szekérkészítés.
