Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

KÖZÉPPONTBAN - Balassa M. Iván: A mádi dohánytartó

Középpontban A mádi dohánytartó A Felföldi mezőváros tájegység berendezéséhez vásároltuk meg 2005 februárjában Mádon azt a tárgyat, mely leginkább egy kétfenekű dob képét idézi föl. Hengeres teste egy szita kávájához hasonlít, ez is hánccsal van összeerősítve. Hólyaggal borított alsó és felső része levehető, és ekkor láthatóvá válik, hogy az alsó része felé egy réz-szita van benne (ltsz. 2005.79.35.). Mikor megláttam, rögtön nagyapám jutott az eszembe: neki volt ilyen dohánytartója! A dohánytartók rendszerint kerámiából készülnek, a múzeumi gyűjtemények kiemelkedő darabjai a fazekasok fantáziáját dicsérő, medvét, emberi fejet formázó, vagy egyszerűen csak bödön formájú, de díszített oldalú vagy fedelű dohánytartó-bödönök. Fából faragottak, vagy fajanszból, porcelánból készítettek is ismertek, az utóbbiak inkább polgári használatból. Rendeltetésük nyilvánvaló, a megvágott pipadohányt tartották bennük, hiszen a legelszántabb dohányostól sem várható el, hogy minden egyes töméshez frissen vágja a dohányt, nem beszélve a pakliban kapható vágottdohányról, melyet célszerű volt a papírcsomagolásából kivenni. Még a költészetbe is bejutott a vágott dohány, hiszen Arany János tréfás versében, A tudós macskájában ezt írja: Nagy volt, mondok Az ő tudománya, De mi haszna! Kevés hozzá A vágott dohánya Könyvet írt a bölcsességről - S hajna! Ilyen apró dőreségek Gyakran estek rajta. A „nagyapám dohánytartója" azonban megjelenésében ezeknél egyszerűbb, de szerkezetében bonyolultabb. Mi lehet ennek a magyarázata? Hát