Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Jakab Lászlóné: Szőlőtelepítés a Felföldi mezőváros tájegységben

felállítva, az egyik a Szarvas-dűlőben, ami királyi birtok volt ebben az időben, a másik pedig a Dessewffy-birtokon állt. Később már több formáját is ismerték, az egyik egy kis mozsárágyúra hasonlított, és a működése is hasonló volt, ezt madárriasztásra is alkalmazták. A másik típus egy vasállványra szerelt, az ég felé irányított bádogtölcsér volt, ennek a mérete elérhette a 10-14 métert is. A tölcsérbe magnézium- és alumíniumport töltöttek és vasreszelékkel fojtották le, majd a gyújtószerkezettel kilőtték a töltetet. Egy-egy alkalommal 34 lövést adtak le. Pontosan szabályozva volt, hogy mikor, ki és milyen módszerrel használhatja a viharágyút. A 20. században már korszerűbb eszközöket alkalmaztak a viharfelhők elriasztására. A legfelső teraszon kap helyet a Kárpát-medencében az őskor óta honos Ligeti szőlő (Vitis silvestris), ha sikerül belőle dugványt szednünk, és néhány tő az amerikai vadalanyokból (Vitis riparia, Vitis rupestris), amit később fel tudunk használni az oltásokhoz alanynak. A területen egyébként megmarad az eredeti füves aljnövényzet, Viharágyú. Illusztráció csak kaszálni fogjuk. A négy teraBALASSA Iván: Tokaj-hegyalja szőlője bJ és bora című könyvéből szon 3-4 sorban 28 szoloto fer el