Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Jakab Lászlóné: Szőlőtelepítés a Felföldi mezőváros tájegységben

Az 1890-ben kiadott ajánlott fajtalista szerint a tőkék 70%-a furmint, 20%-a hárslevelű, és csak 5% a sárgamuskotály. A fennmaradó 5% az újra termelésbe vont kövér szőlő- és egyéb olyan fajták, amelyek ma már csak gyűjtők kertjeiben találhatók meg. Ilyen többek között a bakator, a balafánt, a purcsin és a gohér. A filoxéravész után voltak olyan elképzelések, amelyek szerint a gyümölcstermesztés pótolta volna a kipusztult szőlőterületek miatti jövedelemkiesést. Ebben az időben nagyon sok gyümölcsfát telepítettek az utak mellé és a kertekbe is. Többnyire a szőlők alatt vagy felett az úgynevezett lázba, (szántatlan terület) kerültek a gyümölcsösök, a táblák szélén pedig köszméte, feketeribiszke és zsálya volt. Homlitás. Illusztráció BALASSA Iván: Tokaj-Hegyalja szőlője és bora című könyvéből Új tájegységünkben ennek illusztrálására a legfelső és a legalsó teraszon ilyen szórványgyümölcsöst mutatunk be. Itt helyet kap egy szép diófa, sok szilva, alma, körte, mandula és naspolya is. A kipusztult töveket homlítással, vagyis bujtassál pótolták. Szent György nap után egy erős vesszőket nevelő tőkét választottak ki, gödrö-