Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

EZ TÖRTÉNT - T. Bereczki Ibolya: Helsinki, Tampere, Turku

Helsinki, Tampere, lurku Az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségének 22. konferenciája Finnországban 2005. augusztus 22-28. között Finnországban találkoztak Európa szabadtéri néprajzi múzeumainak munkatársai. Magyarországról öten vettünk részt a szimpóziumon, Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Füzes Endre és T. Bereczki Ibolya a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, Páll István a Sóstói Múzeumfalut képviselte. A kétévenként megrendezett tanácskozásnak rendhagyó módon ezúttal három helyszíne volt, három olyan finn város, amelyik reprezentálja Finnország múltját, jelenét, ugyanakkor markánsan megjeleníti a történelmi és kulturális eltéréseket is. A konferenciát szervező intézmények a Finn Nemzeti Múzeum (The National Museum of Finnland), a tamperei (Tampere Museums) és a turkui múzeum (Provincial Museum) voltak. Ritva Wäre és Riitta Ailonen Helsinkiben, Toimi Jaatinen és Paula Leinonen Tamperében, Juhani Kostet és Solveig Sjöberg-Pietarinen Turkuban gondos házigazdáink és értő kalauzaink voltak, így rendkívül jól megszervezett, tartalmas program részesei lehettünk a Finnországban töltött közel egy hét alatt. A megérkezés estéjén a konferencia nyitóprogramjának a finn főváros nagy múltú szabadtéri múzeuma, a Seurasaari közvetlen közelében álló szép fekvésű villa épülete, az Urho Kekkonen Emlékmúzeum volt a helyszíne. A festői környezet, s a Finnországnak az 1970-es években nemzetközi külpolitikai elismertséget, rangot hozó elnök egykori rezidenciája eredeti berendezésével, s az éppen harminc esztendővel ezelőtti, az európai enyhülésben meghatározó Helsinki konferencia történetét felidéző kiállítással rövid idő alatt ráhangolta a résztvevőket Finnországra, mindazokra a kulturális sajátosságokra, amelyeket a vendéglátó országról ismeretként évtizedeken át magunkba gyűjtöttünk. Urho Kekkonen bútorait, az ő és családja személyes tárgyait, könyveit látva, íróasztala mellé ülve, különösképpen az egykori „forró drót"-ot biztosító készülék látványa ragadott meg bennünket. Tanulságos volt számunkra az a tény is, hogy ha érintetlenül