T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

Batári Zsuzsanna- Bárd Edit: Interaktivitás - Egy konferencia tapasztalatai

tük az interaktív kiállítási lehetőségeket tekintve sajátos helyzetben lévő szabadtéri muzeológiai. Az ilyen típusú múzeumok jellegéből adódnak előnyök például az építészet, életmód és lakáskultúra komplex bemutatásának lehetősége, a természeti környezet adta háttér kihasználáElőadás közben sa és a sajátos látogatói el(MISZNÉ KORENCHY Anikó felvétele) várások -, de az időjárásnak való kiszolgáltatottság, és a kiállítási épületek interaktív használatának - különösen az IT alapú eszközök terén - korlátozott volta számos nehézség forrása. Felvetettük az interaktivitás fogalmi meghatározásának problémáját, mivel a konferencia során nem történt meg e fogalom definiálása, és ez jelentősen megnehezítette a kiállításainkban használt interpretációs formák közül a valóban interaktív elemek kiválasztását. Például nem tekinthető interaktívnak a hallás- és látássérültek számára kialakított kiállítóhely, mivel ez csak az ő kommunikációs lehetőségeikhez igazított megjelenítési forma. Ugyanígy nem sorolhatók ebbe a kategóriába a térképek és kiállításvezetők sem, melyek bár megkönnyítik a kiállítás befogadását, nem minden esetben vonják be a látogatót a kiállítás értelmezésébe. A szagok, a hangok és a látvány aktívvá és élményszerűvé teszik a múzeumot, de szintén nem minden esetben váltanak ki válaszreakciót. így a mi értelmezésünkben akkor beszélhetünk interaktivitásról, amikor a közvetlen tapasztalaton keresztül érzelmi bevonódás és információcsere alakul ki a kiállítás és látogatója között. Az interaktív elemek többféleképpen csoportosíthatók; előadásunkban a kiállítások -kommunikáció felosztást használtuk. Eszerint a kiállításokhoz kapcsolódó interaktív elemnek tekinthető például a Játékudvar, a kézműves foglalkozások vagy a tanösvény-program. A kommunikáció terén töb-