T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

Zentai Tünde: Hommage a Harkai Imre 1952-2004

Hommage à Harkai Imre 1952-2004 Álmomban köszönt el tőlem a barátom. Talán, mert búcsú nélkül hagyott itt bennünket, talán, mert nem voltunk ott a temetésén. Mosolygott. Kedvesen, időtlenül. Halálhíre hallatán a fájdalomnál csak a döbbenet volt nagyobb. Számunkra ő volt a nyugalom és az erő mintaképe. Mint a szikla. Csodáltuk és titkon irigyeltük. Finom érzékenységét, gondjait magába rejtette, egyedül felesége, Vass Éva, a költő ismerte őt valójában. Menekült a háború és a kilátástalanság elől. Két hazában élt, és hontalan lett. Győztesnek látszott, a belső küzdelemben mégis elbukott. A reményt vesztette el. Mi pedig Harkai Imrét, egy rendkívüli embert: az építőművészt, a tudóst, a műemlékvédőt, a múzeumalapítót, a tanárt és a topolyai városépítőt. Húsz éve ismertük egymást. Találkozásunkat a népi építészet iránti közös vonzalomnak köszönhettük. 1983-ban jelent meg a Temerin népi építészete könyve Újvidéken, akkor kerestem meg. Ezzel a nagyszerű tanulmánnyal lépett be a magyar tudományos életbe. A nyolcvanas évektől Ő volt a délvidéki népi építészet kutatója és képviselője. A szakma alapjait a belgrádi egyetem építészeti karán sajátította el 1971-1977 között, majd Topolyán (Backa Topola) lett főtervező, építésügyi osztályvezető, tervezőiroda igazgató, 1995-től saját tervező irodát - a Medijana Projektet - vezetett. Épületek garmadáját tervezte meg Jugoszlávia, Magyarország, Oroszország városai számára, de a legtöbbet talán Topolyának, saját városának. Nagyobb középületi terveinek száma 53, köztük van templom, színház, múzeum, iskola, kastély, művelődési ház, uszoda, gyár, lakótelep stb. Terveivel számos első díjat nyert. Közben elmélyült kutatásokat végzett a világépítészet-, a művészettörténet, a népi építészet és a műemlékvédelem területén. Ered-