T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Káldy Mária: 60 év

iratkozhatott a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ Szilikát restaurátori alaptanfolyamára, ahol 1978-ban tett szakvizsgát. Vizsgafeladatként azt kellett megoldania, hogyan lehet a cserépkályhákat úgy restaurálni, hogy azok fűthetőek is legyenek. Az elmúlt 28 évben fő tevékenységi területe a kerámiarestaurálás volt, de kapott más anyagokkal is végezhető, igen szép feladatokat. Ezek közül említ meg néhányat. A fém tárgyak közül a legbüszkébb a bagladi ház konyhájában lévő tűzhely rendbehozatalára, melyet Takács Marikával közösen egy rozsdás roncshalmazból keltettek életre. Nagyon nagy örömöt, és kihívást jelentett számára a rábaszentmihályi képoszlop Szent Borbála és Szent Flórián képének restaurálása éppen úgy, mint a lendvadedesi Krisztus korpusz, vagy éppen az óbudavári templomban lévő Mária szobor helyreállítása. „Ami itt tartott - gondolkodik el - a közel harminc év alatt elvégzett, megoldott értékes, szakmailag sok izgalmat is jelentő feladat volt, de az a családias légkör is közrejátszott benne, ami a hosszú évek során a múzeumi munkatársak között kialakult." E kettőn túl fontos volt számára, hogy a gyarapodó tájegységeken, épületeken, keresztül egyre több oldalról ismerhette meg az országot, művelődéstörténeti ismereteit is gazdagíthatta. Különösen nagy élményt jelentett számára a tárgyak történetének megismerése. Munkaköre, feladata szerint elsősorban restaurátor, de mindig szívesen vállalkozik az idősebb, vagy fiatalabb látogatók kalauzolására is. Somogyi Sándor azonban nemcsak a múzeum egyik jó nevű restaurátora, igazi művész is. Nevét hallva, eszünkbe jut az okarina, hiszen Sanyi híres okarinakészítő, és egyben az ún. „körtemuzsika" tehetséges játékosa. Sok évvel ezelőtt egy kedves barátja hozta neki ajándékba az első okarinát, Olaszországból Budióból. Megkedvelte a hangszert, s maga is megpróbálkozott készítésével. Először 1978-ban az izbégi juniálison, majd a szentendrei templom dombi vásárokon jelentkezett a saját készítésű okarínáival. Eleinte leginkább a magyarországi népművészeti vásárokon hangzott fel élénk ritmusos muzsikája. Az okarínának köszönhetően azonban később sok országot bejárhatott Kézdivásárhelytől Stockholmon, Ausztrián, Normandián, Burgundián, Dijonon, Barcelonán át - hogy csak néhányat említsünk - sok vidéket, várost, s embereket ismerhetett meg.