T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Bóna Bernadett: Leheljünk életet a karcagi házba!

hát egy cserépkályha váltotta fel, amely körülbelül harminc évvel ezelőtt készült. A szoba kényelmét szolgálta még két fotel is. A belső szoba azonban átalakult: helyet kapott itt egy kihúzható rekamié, egy üveges könyvszekrény, egy kombináltszekrény és egy virágtartó. Itt maradt a régi szobabútor kétajtós szekrénye és az asztal a négy székkel. A kamrába egy választófal került, amelyet Tóth Péter és felesége épített, azon kis idő alatt, amikor még a J. Nagy házban, illetve az ide tartozó sütőházban éltek. Az időközben „raktárrá" alakult kamrában a leválasztott rész spajzként funkcionált. A padlásról eltűntek az élelmiszerek, már csak a felakasztásukra szolgáló egy-két kötél és fadarab maradt meg. Ennek a korszaknak a vége egy újabb korszak kiindulópontja, s e korszak a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban kezdődik. Befejezés Az emlékek áttekintésével a „karcagi ház" három korszakát ismerhettük meg. A régmúltat, amelyről csak emléktöredékek árulkodnak, a közelmúltat, amelyről a közeli emlékek által többet tudunk, és a ház lebontása előtti korszakot, amely még frissen élt adatközlőimben. Negyedik korszaka, Szentendrén kezdődik. A „karcagi ház" újratelepítésével megmarad, konzerválódik a jövő számára egy olyan korszak, amely a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársainak segítségével válik megismerhetővé. Utószó Köszönettel tartozom mindazoknak, akik munkámat elősegítették, lehetőséget nyújtottak részvételemre. Köszönöm a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársainak, szakmai vezetőmnek: Sabján Tibornak és a helyi adatközlőknek: Tóth Péternek, J. Nagy Margitnak és Szerepi Nagy Attilának. Szerepi Nagy Attilának külön köszönettel tartozom a témával kapcsolatos kiemelkedő érdeklődéséért és segítségéért, amivel nagymértékben hozzájárult ehhez a munkához. Bóna Bernadett