T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
Bóna Bernadett: Leheljünk életet a karcagi házba!
nek az 1800-as években. Lőrinc feleségül veszi Orosz Erzsébetet, és valahogyan elkerül a háztól. Jánosnak első házasságát 1898-ban Szilágyi Zsuzsannával, majd később második házasságát Czettele Vilmával köti. János szüleinek portáján, a szülők által, 1902-ben épült cserepes fedelű házban élnek. A legfiatalabb fiú István, feleségül veszi 1902-ben P. Szabó Esztert, aki szintén karcagi. A két család jól ismeri egymást, mivel portáik nincsenek messze egymástól. A „P" rövidítés nevében Porcsint jelent. István és felesége, Eszter a J. Nagy házban marad, ide születik a háború előtt négy gyermekük. Majd István 1914-ben, a háborúban meghal. István és Eszter gyermekei: István, László, Róza, Ilona. Istvánról és Lászlóról nem sokat tudunk. Róza a második világháború előtt Budapestre költözik. Ilona, aki 1912-ben születik, a szülői háznál marad. 1933-ban megy férjhez Tóth Gézához, aki árvafiúként kerül a házhoz. Ilona varrónőnek készül, és később varrónőként dolgozik otthon. Géza férfi-női fodrásznak tanul, majd üzletet vesz Karcag központjában. Ilonának és Gézának két gyermeke születik: Ilona 1935-ben és Péter 1937-ben. Ilona férjhez megy, és elköltözik otthonról. Péter feleségével még néhány évig a J. Nagy házban lakik, de ekkor a háznak már csak gazdasszonya van. Géza, az apa elhagyja a családot. Végül mind a két gyermek elkerül. A megváltozott társadalmi normák és a felbomló öröklődési rend szerint mind a két gyermek új lakásban alapít családot. így Ilona lesz a ház utolsó lakója, aki édesanyja, P. Szabó Eszter halála után, 1968-tól egyedül él „a karcagi házban", majd 2001 szeptemberében betegeskedés után meghal. 1850-1940 - aj. Nagy ház Emléktöredékek Térjünk vissza az időben éveket, évtizedeket, akár másfél évszázadot! Képzeletben az 1900-as években vagyunk, és belépünk a Baross utca 14-es számú ház kapuján. Rendezett, virágos kertben találjuk magunkat. „Nagyon szépen munkálva volt. Gyönyörű munkás dolog volt... Hát azt mondta Édes néni mindig:
