T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Hegyi Füstös Ilona: Gyermek-világ

ródzott odamenni hozzá ... Vajon ezután milyen szorongással ül az órán, le meri-e rajzolni azt a világot, ami belülről jön (ne), vagy csak a csupasz vá­gódeszkát, a mértani testeket vagy éppen az asztalt úgy, ahogy „kell". Muszáj megtörni a gyerekeket? Az óvodában - főként, ha pozitív peda­gógiát alkalmaz a pedagógus - még kreatív, felszabadult, boldog gyerme­keket találunk. Az iskolai pedagógusoknak nem szabadna görcsösen ra­gaszkodni az oktatás szóhoz, hiszen a módszer megválasztása szinte egyen­lő a neveléssel, amit manapság egyre többen elfelejtenek alkalmazni, vagy rosszul értelmezik. Idomítást, szekírozást, megszégyenítést értenek rajta. A jelen kor gyerekei különösen szomjaznak a dicséretre, a szép szóra. Pró­báljuk ezt megadni nekik, hiszen ránk, pedagógusokra nézve szégyen, ha dacos, unott, rossz eredményt felmutató a tanítványunk. Ne csak a teljesít­ményükre összpontosítsunk, hanem egész egyéniségükre, az Emberre. A 21 év alatt - mióta a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban dolgozom - ren­geteg, ezres nagyságrendben mérhető gyermekcsoporttal találkoztam. Ma­napság, néhány pillanat alatt sikerül felmérnem már a megismerkedéskor, hogy a pedagógus és csoportja milyen kapcsolatban áll egymással. Kitűnő tanárokkal találkoztam, akik vezetése alatt a gyerekek szárnyalnak, és olya­nokkal is - sajnos -, akiknél a gyerekek zaklatottak, szétszórtak, fegyelme­zetlenek, de nem azért, mert „rosszak", hanem, mert megszokták, hogy ők csak az ismeretanyag befogadói, és nem egy olyan közösség részesei, ahol öröm minden pillanatot együtt megélni a többiekkel, ahol ők is hozzájárul­nak a saját tudásukkal a nagy egészhez. Ne skatulyázzuk be a gyerekeket! Mi is emberek vagyunk. Mindannyian hibázunk olykor-olykor, de töre­kedjünk arra, hogy a kezünk alatt felnövekvő gyerekek hazatérve, ne a ku­darcok kiheverésével, önmaguk alábecsülésével legyenek elfoglalva, ha­nem kiegyensúlyozottan, játszva tanuljanak és érezzék, hogy kerek a világ. Az iskolai év kezdéséhez útravalóul, biztatásként küldöm az alábbi idé­zetet minden kedves - és kedvetlen - kollégának: „A gyermek nem teher, még ha letörik is egy-egy ág a gyümölcs súlya alatt. A gyermek nem játékszer, bármilyen sok örömöt okozzon is, életünk­nek nem eszköze, hanem célja. A gyermek nem fényűzés: ő maga a gazdag­ság." (Ravasz László) Kustánné Hegyi Füstös Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom