T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Káldy Mária: 60 év

úttörők bár kemény, emberpró­báló, mégis felejthetetlen idő­szakára, amikor a Felső-Tisza­vidék építésénél szinte egy sze­mélyben végzett néprajzosi, épí­tési, művezetési, műszaki ellen­őri, tervezői feladatokat. Felejt­hetetlen emlékeket, igaz barát­ságokat kovácsoló korszakot élt át az első műszaki csapattal, Bácsay Péterrel, Picurral (Hor­váth Ilonával), Glózer Lacival, majd már Szentendrén a rajong­va tisztelt főmérnökkel, Temivel (Temleitner Józseffel), Kovács Pistával és Bubuval (Mandik Ibolyával). A vasi, zalai paraszt­házak múltját kutatva erősödött meg kapcsolata a faépítkezéssel. Jancsi vérbeli szabadtéris épí­tész-muzeológus, és talán azt is mondhatjuk, tiszteletbeli múze­umpedagógus, aki szívesen hagyja ott a rajzasztalt, ha arra kérjük, hogy gyerekeket kalauzoljon az általa oly szeretett múzeumi tájakon. Kecskés Péter szintén 1969. január 15-én tette meg a döntő lépést, lett a Falumúzeum munkatársa. A borkultúrájáról híres Mátraaljáról érkező fi­atal kutatóra a többiekhez hasonlóan nem kis feladatok vártak. Részt vett a tudományos elvek kidolgozásában, dolgozott szinte mindegyik tájegység­ben, épületek kiválasztásában éppen úgy, mint az erőltetett menetben el­indított bontásokban. Hamarosan a Felföldi mezőváros tájegységfelelőse lett, de az ő feladata volt a múzeum szőlőskertjeinek a kialakítása, a szőlő­hegyi építmények múzeumi megvalósítása. Egy-egy Észak-Magyarországi gyűjtőút, vagy kirándulás során mindig kedves fogadtatásban részesültek a kollégák a Kecskés család híres és hangulatos gyöngyösi pincéjében, ahol A lendvadedvesi présházpince bontása. Felső sor: Rédeky Emil, Bálint János, Ballá Gyula, alul a bontóbrigád, középen Mandik Ibolya és Kecskés Péter (BÍRÓ Friderika felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom