T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

H. Csukás Györgyi: Balaton-felvidéki bútorok

végét egy-egy levélinda zárja. A betűk és motívumok azonossága alapján mindegyik bútort ugyanaz az asztalos készítette, mégpedig az egyetlen datált példány alapján az 1820-as években. Ekkor 8 asztalos működött Szentkirályszabadján (Rátzkevi Lajos, Ispánki Sándor, Vörösmarti László, N. Vörösmarti Dániel, Ispánki László, N. Árva Miklós, Tóth Ferenc, Rátzkevi János), közülük bármelyik készíthette az ismertetett bútorokat. A bútorok ornamentikája a kora klasszicista stílus motívumait variálja, az előképektől helyenként eltérő, népies megfogalmazásban. Abban az időben, amikor a szentkirályszabadjai asztalosok - a veszprémi anyacéhtől mindinkább függetlenedve elsősorban falusi parasztok, kisnemesek igényeinek kielégítésére dolgoztak, már meghonosodott a kézmúvesinasok rajziskolai képzése. A Ratio Educationis ide vonatkozó rendelete értelmében az 1778as évektől sorra alakultak nagyobb városainkban, a tankerületi központokban az iparosok jobb képzését előmozdító vasárnapi rajziskolák, amelyek központilag terjesztett mintalapokkal, illetve a rajztanár által készített mintarajzokkal voltak ellátva. E mintalapgyűjtemények a kor divatos bútorféléit, díszítményeit terjesztették. Noha a céhek minden erővel akadályozták inasaik rajziskolába járását, a Helytartótanács 1795-ben újabb rendelettel szabályozta a kézművestanulók, köztük az asztalosok, kőművesek rajzoktatását. A rendelet azok számára, akiknek a működési helyén nem volt rajziskola, a vándorlás során tette kötelezővé rajziskola látogatását, és a legénnyé avatást a rajziskola egyéves látogatásához kötötte. Ez magyarázza a korszak uralkodó stílusának, kedvelt motívumainak széles körű elterjedését. A mintarajzokon természetesen már a magasabb társadalmi rétegek, az egyházak igényei szerinti bútorfélék: szekrények, komódok, írószekrények stb. szerepeltek, a szentkirályszabadi asztalosok viszont a falusi igényekhez alkalmazkodva elsősorban hagyományos bútorokat, ládákat, sarokpadokat készítettek. A bemutatott bútorok épp azt illusztrálják, hogyan tudták a kora klaszszicizmus motívumait ezeken a divatjamúlt bútorokon alkalmazni, hogyan fogalmazták át az intarziával, faragott rátétekkel készülő motívumokat véséssel a helyi keményfa bútorokra. Egyúttal arra is jó példával szolgálnak, hogy az egyszer megtanult minták milyen hosszan fennmaradtak, olykor évtizedekkel a stílus elvirágzása után is. H. Csukás Györgyi