T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Bárd Edit: Kenyeres nap a múzeumban

Akik kedvet kaptak a tészta formázásához, a pékmesterek segítségével közös aratókalácsot készíthettek. Ez a hagyományos aratóünnepi díszkenyér a fonatból szétfutó ágaival az életfát szimbolizálja, melynek ágait kis motívumokkal - gyümölcsök, virágok, állatok - díszítik fel. Azok, akik kevésbé készíteni, inkább enni szeretik a kenyérféléket, a le- ^ készü] a díszkenyér pényevő versenyen ügyességük próbára tétele mellett a hasukat is megtölthették. A tejföllel megkent, madzagra felkötött lepényekért három előre meghirdetett időpontban indult meg a vetélkedés. Legbátrabbnak és legügyesebbnek a gyerekek bizonyultak, de a játék olyan jó hangulatúra sikeredett, hogy egy „felnőttekre méretezett" ráadás-fordulót is tartanunk kellett. A játékos kedvű kicsiket és nagyokat délután a MASZK társulat bábelőadása szórakoztatta. Természetesen aratóünnep és „kenyérünnep" sem lehet meg tánc nélkül: a bagi Muharay Elemér Hagyományőrző Egyesület „Sokat arattam a nyáron" című koreográfiája mellett, idén egy különleges produkció színesítette a folklórprogramot. Az észtországi Jöhvi város gimnáziumának néptáncegyüttese tartott rövid bemutatót balti rokonaink hagyományaiból. Mivel ismerték a nap témáját, észt vendégeink hoztak saját fekete kenyerükből, és azzal kínálták a látogatókat. A budapesti rendezvények és az esőzések okozta dunai árvíz ellenére a Kenyeres nap programjain több mint kétezren vettek részt. A jó hangulatú, kenyérillatú rendezvényről - a szervezők reményei szerint - mindenki új élményekkel gazdagodva, teli hassal távozhatott. Bárd Edit