T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Kecskés Péter: Külterületi kőépítmények a Felföldi mezőváros tájegységben

gati irányból kőrakás zárja, amit meglévő, vízelvezető horhos is véd. A „múzeumi terepről" (70x40 m) és a tíz méter szintkülönbségről lezúduló vizet részben a kőgátak és teraszok fogják fel, de lesz ebben szerepük a szekérút alatt megépülő liktorvermeknek is. A „múzeumi tér" kőtámfalaira és útelvezetésére vonatkozóan reális tervek születtek. A kőkávás, vastraverzes csigás kút végleges helykijelöléséről a talajmechanikai vizsgálatok elvégzését követően dönthetünk. Az északi támfalba építendő két dongaboltozatos, 19. század közepi pince hiteles másolata megépül (10. kép), így a felföldi mezőváros a múzeumi „belső" körútról közelíthető meg, s a látogató elé elsőként a tér látványa tárul. A továbbvivő utak az észak-magyarországi faluba keleti irányba, és délre, a KözépTisza-vidék épületcsoport felé vezethetnek. A részletesebben ismertetett szőlőhegyi út pedig egy fahídon át a mándoki görög katolikus templomhoz vihet. Visszatérve Sebestyén Gyula tudománytörténeti értékű gondolataihoz, ha nem is főúri relikviákkal, de mezővárosi kapások és kereskedők tárgyi anyagával rendezzük be a kőházakat és pincéket. Nehéz feladat a pincék hiteles másolatként történő megépítése. Az építőanyagot részben bontási/kutatási anyagokból biztosítjuk, részben a helyi kőbányákból szerezzük be. A felföldi mezővárosi tájegység szőlőit a 18. századi művelésmódokat megőrizve, rezisztens, de fajtaazonos fehér egyedekkel telepítjük be és műveljük. Végül lesz gondunk a különböző életformák és életmódok - kapás, gazda, céhes iparos, szőlőbirtokos, kereskedő, cenzár, faktor, dézsmás - tárgyegyütteseinek bemutatására. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy a mezővárosi életforma a 19. század végén egészében megszűnt, s ennek különböző részleteit a 21. század elején csak a hitelességre törekvő rekonstrukciókkal valósíthatjuk meg. Kecskés Péter 28 - TEKA 2002/2