T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. Csukás Györgyi: A balatoncsicsói présházpince

szintkülönbséget. A cuppantott vakolattal borított dongaboltozatos pince hátsó része már a domboldalba mélyed, a boltválltól rézsútosan felfelé emelkedő szellőzők a külső járószint közelében törik át a falat. A pince bolthátáról mindkét oldalon két-két kovácsolt vas kampó lóg le egymással szemben. Különösen említésre méltóak a szoba bújtatott vasráccsal védett, tölgyfa keretes ablakai, melynek ablakszárnyaiban ólomfoglalatban helyezkednek el az ötszögű ablakszemek. Ilyen ablakok a 19. század eleji Veszprém megyei üveges árszabásokból ismeretesek, a terepen viszont még nem találkoztunk hasonlókkal. Az ablakok védelmére a vasrácsra akasztott zsalugáterek szolgálnak, amelyek 20. századi, utólagos elemei az épületnek. A présház bejárati homlokzatát fehérre meszelt sima vakolat fedi, a hátsó homlokzatokról az eredeti kőporos, kőzúzalékos vakolatot már nagyrészt lekoptatta az idő. Különösen szép a gazdag vakolatdíszítéssel ékes főhomlokzat, melynek lábazati részét höbörcsös vakolat fedi. A homlokzatot kis kiülésű vakolatszalagok tagolják, az oromzatot a csúcsról lecsüngő tulipán, alatta rozetta, kereteit, íves záródású padlásszellőző és feliratos tábla ékíti. A szalagkerettel hangsúlyozott ablakok felett rozetta és füzérdísz található, a két ablak közt függőleges tárcsasor húzódik. Az oromzat és a homlokzat vakolatdíszeinek szimmetriatengelye az eresz miatt nem esik egy vonalba - ez is közös sajátossága a kiválasztott balatoncsicsói és a Fenye-hegyi présházaknak. A présházat 2003-ban fogjuk a múzeumban másolatként felépíteni, a Bakony, Balaton-felvidék tájegységtől keletre elterülő szőlőhegy első építményeként. A megjelenítés és bemutatás időszaka a 19. század vége, a filoxéra- vészt megelőző időszak lesz. Mivel az épület - szándékaink szerint - borozóként fog funkcionálni, csak redukált berendezésére lesz lehetőségünk. A présházba a Mencshelyen gyűjtött, 1835-ben készült végorsós prés kerül majd, a szobát a 19. század első feléből származó kisnemesi bútorokkal rendezzük be, a pincében a helyben megmaradt dongás edényeket helyezzük el. A módos kisnemesek használatában fennmaradt présházpince, a hagyományos szőlőművelés, borfeldolgozás és -tárolás eszközanyaga mellett, betekintést nyújt a 19. század elejének kisnemesi lakáskultúrájába is, minthogy a szőlőhegyi szoba rendszerint egy megelőző korszak bútorainak végső menedéke volt. H. Csukás Györgyi