T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. Csukás Györgyi: A balatoncsicsói présházpince

vélték a szőlőt, szobát és istállót is építettek a présház mellé a hosszabb kinntartózkodás megkönnyítésére. A szobát rendszerint a lakásból már kiszorult, idejétmúlt bútorokkal rendezték be. A Balázs-hegytől délre, ahol Csicsó és Dörgicse határa találkozik, terül el az Agyaglik dűlő. Itt bukkantunk rá 1975-ös szőlőhegykutatásunk során a kétszintes, istállóval toldott présházpincére - elhanyagolt, romladozó állapotban, elvadult területen. A szőlő utolsó művelője özvegy Sándli Lajosné Sárffy Gizella volt, egykor jómódú, kisnemesi eredetű kisdörgicsei család sarja. Az 1950-es években Kisdörgicsén kulákként minden vagyonától, ingatlanától megfosztották, kénytelen volt az egyedül meghagyott présházba költözni, ott halt meg 1974-ben, 92 éves korában. A szőlőt a pincével együtt unokaöccseire hagyta, akik távol élvén, értelmiségi pályát folytatva, nem tudták azt művelni, fenntartani. Az épület állaga is egyre romlott, teteje beszakadozott, a víz belefolyt, a falakat az elburjánzó bodzafák, bokrok szétfeszítették. Levéltári kutatásaink során sikerült a pincét az 1858-as kataszteri térképen azonosítani, akkori tulajdonviszonyait tisztázni. A pince, a hozzá tartozó szőlőterülettel és réttel már akkor is a Sárffy családé volt, bár ekkor a pincét ifjabb Sárffy Pál kisdörgicsei lakos közösen birtokolta a szomszéd szőlők tulajdonosával, Weisz Antal csicsói gazdával. Később a közös birtoklás megszűnt. Az épület korára utaló biztos évszámot nem találtunk - sajnos, az oromzat feliratos tábláján a leggondosabb kutatással sem sikerült évszámot, monogramot megfigyelnünk. Egyetlen évszám a szobai ajtó házszentelési felirata (1 8 C M B 5 ..), amelynek utolsó számjegye bizonytalan olvasatú (5 vagy 9). Ez az évszám, bár az ajtó legkorábbi, szürke festékrétegére volt fekete festékkel felírva, nem jelent biztos építési évszámot, csak annak felső határát, s nem nyújt többletinformációt a kataszteri térképhez, iratokhoz képest. Tudjuk ugyanis, hogy 1858-ban a présház már jelenlegi alaprajzával, vagyis istállóval bővítve fennállt. Az épület igen sok hasonlóságot mutat a híres, Akaii, Fenye-hegyi kétszintes présházpincékKályhacsempe a szobai szemeskályhából (készült: Nemesleányfalun)