T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Cseri Miklós-T. Bereczki Ibolya-Kósa László-Ujváry Zoltán: Búcsú Kurucz Alberttől

Tisztelt Barátaim, Gyászoló Gyülekezet! Mindig szomorú és megrázó esemény, ha a Magyar Néprajzi Társaság tagjai közül valakit búcsúztatunk. Ilyen szomorú érzésekkel engedhette régen utolsó útjára a falusi közösség a nagycsalád egyik-egyik tagját. Most a néprajzosok nagycsaládjából ment el valaki..., Kurucz Albert. Róla az 1970-es évek közepén hallottam először, amikor a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója lett. Annyit tudtam róla, hogy népi építészettel, a konyári szőlő- és borgazdálkodással, életmódkutatással, a hagyományok ápolásával összefüggő művelődési kérdésekkel foglalkozik. Röviddel ezután megismertem személyesen is, mint a Néprajzi Társaság választmányi tagját, majd alelnökét. Ez utóbbi tisztséget 1979-82 között töltötte be. A magyar néprajztudomány azonban mindig a múzeumépítő igazgatóra fog emlékezni. Abban az időben lett az Önök múzeumának igazgatója, amikor a múzeum a „saját lábára állt", vagyis végleg elszakadt a Néprajzi Múzeumtól. Nehéz időszak lehetett ez, mind az új igazgató, mind a Szabadtéri Néprajzi Múzeum életében. Mégis a felfelé ívelő szakasz kezdetét jelentette. Annak az útnak a kezdetét, ami a mai kimagasló eredményekhez is vezetett. Ezen az úton azonban O idő előtt megállíttatott. 1986-ban le kellett róla térnie... néha még rá-rámerészkedett, de végül az Ő útja egy nagy kanyarral már más irányba vezetett. A múzeumot új igazgatók építették tovább, akik abban a szellemben vezették az intézményt, amit O is teremtett, s akik az eredményeket, a sikereket neki is köszönhetik. A múzeumépítő Kurucz Albertre emlékezve küldöm együtt érző és őszinte részvétemet kinyilvánító levelemet. Kósa László a Magyar Néprajzi Társaság elnöke