T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Cseri Miklós-T. Bereczki Ibolya-Kósa László-Ujváry Zoltán: Búcsú Kurucz Alberttől

Búcsú Kurucz Alberttől A bihari parasztcsaládból származó Kurucz Albert 1925-ben született Konyáron. 1946-ban a Debreceni Kollégiumban szerzett kántortanítói oklevelet. 1946-50 között Konyáron és Mikepércsen tanítóskodott. Tanulmányait folytatva 1960-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen néprajzos diplomát, 1963-ban pedig doktori címet szerzett. Diszszertációja 1964-ben jelent meg: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás címmel, Debrecenben. 1950-63 között Debrecenben a városi, majd a megyei művelődési osztály vezetőhelyettese volt. Sokoldalú közművelődési munkát végzett, a kulturális ügyeket jó szervezőkészséggel támogatta, például a Debreceni Könyvtár működésének segítése vagy pl. a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke kiadványának, a Műveltség és Hagyomány című periodikának a megjelentetése. 1963-1975 között a debreceni Tanítóképző igazgatóhelyettese volt, itt tanított is. Közben a néprajzot sem hagyta el, elnöke volt a TIT Hajdú-Bihar Megyei Szervezete Néprajzi Szakosztályának. 1975. szeptember 1-1986. augusztus 27. között a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatójaként dolgozott. Kurucz Albert olyan időszakban vezette az ország legnagyobb szabadtéri múzeumát, amikor az idővel szinte versenyt futva zajlott a gyűjtemény fejlesztése, az épületek kiválasztása, felmérése és áttelepítése. 1986-ra a múzeum akkor 46 hektáros területén a tervezett 300 objektumból 70 vált látogathatóvá, 120 épületet bontottak le. A tíz tájegység közül elkészült a Felső-Tisza-vidék 32 építménye, 2500 műtárggyal berendezve, befejezés előtt állt a Kisalföld tájegység, és elkezdődött a Nyugat-Dunántúl építése. Irányítása alatt fokozatosan nőtt az intézmény hazai és nemzetközi tudományos elismertsége. 1978-ban a múzeum megkapta a Schumacher-díj aranyérmét, 1982-ben pedig otthont adhatott az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetsége konferenciá-