T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
Zentai Tünde: A drávacsehi bontás
A harmadik helyiség konyha felőli közfalában egy takaréktűzhely - immár a harmadik - füstcsatornájára bukkantunk. Ennek a hátsó szobának az ablakáról kiderült, hogy egy korábbi, tornácra szolgáló ajtó nyílásába építették be, kiemelése után az ajtó méreteit is sikerült megállapítani. Ez a helyiség eredetileg külön bejáratú, csupán szellőzőnyílással rendelkező, ablaktalan kamrának épült, benne a pincegádor bontáskor is meglévő púpjával. Az ajtóval szemben lebontottuk a tornácmellvédet, és a napvilágra került függőleges tapasztott, meszelt felület egyértelműen mutatta, hogy a mindössze 67 cm széles tornác itt nyitott volt, biztosítva a kamraajtó használatát. Június 3-án tíz fizikai munkás belépésével megkezdődött a bontás intenzívebb szakasza. Két és fél nap alatt leszedték a házról a tetőcserepet, és raklapokra csomagolták. Eközben folytattuk a falkutatást az épületen belül és kívül. Föltártuk a ház és a kisház utcai, udvari homlokzatait, az utcai tégla köpenyfalak és -párkányok szerkezetét. Sor került az oromfal és a tornác vakolatdíszeinek a megtisztítására. Ekkor derült ki, hogy az oromfal évszáma 1866, és hogy ennek kerete és a legyező alakú csúcsdísz csipkés széle vörössel színezett. Megpróbáltuk a vakolatornamentika elemeit egészben levenni. Ez egyetlen esetben sikerült; a hat tornácpillér fölött lévő egyforma virágminta egyikét leválasztottuk, de még az áthelyezés közben kettétört, ugyanis mindegyik díszítőmotívum a porózus habarcs vakolatra nyomott sablonnal készült. így amellett döntöttünk, hogy a vakolatdíszekről negatív gipszmintát veszünk, ezt a műveletet Dávid János végezte; gipszsablon készült a terjedelmes, legyező alakú csúcsdíszről, az évszámmedalionról, a virágos széldíszekről, és a tornác különálló tulipánosgyöngyvirágos ornamenseiről. A hódfarkú cserép leszedése után szétbontották és kiemelték a torokgerendás szaruállásokat. A tölgyfából bárdolt, vaskos szarufák a gerincen ollós csappal illeszkedtek, alsó végüket pedig a födémgerendákba csapolták: a tetőváz ún. támasztott szarufás szerkezet volt, amit a tornác fölött ereszszélesítő lécekkel egészítettek ki. A padlásteret a harmadik helyiség északi (hátsó) válaszfala fölött egy vályogfal osztotta ketté. Ez a fal egybeesett az épületszakaszolás második egységének határával, és a benne lévő befalazott meszelt padlásszellőzők mutatták, hogy egy korábbi időszakban a szoba-konyha-kamra rész hátsó oromfalaként szolgált.
