T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

Kecskés Péter: Tájház Doroszlón

Ez pedig az általában földfalú, egysoros alaprajzú, egyenes oromfalú és nádtetős lakóház kívüífűtős szobai kemencével, fél vagy egész szabadkéményes füstelvezetéssel. A társadalmi/gazdasági szint szerint az épületek kiosztása: szoba-konyha-kamra, szoba-konyha-szoba-kamra-istálló, illetve ezek kombinációi és ismétlődései. E döngölt föld padozatú, végig mestergerendás és tapasztott nádfödémű épületek a 19. század közepére standardizálódtak. Ezt a képet mutatják a Dunai Bácska, illetve a Tiszai Bácska felmérései vagy a Középső Bácska legújabb kutatásai (Adorján, Kishegyes, Temerin, Topolya). Az építmények számbavételét és dokumentálását általában nem követi azok valamilyen szintű védelme, hasznosítása. A doroszlói tájház párhuzama az 1843-ban épült topolyai gazdaház, eredeti szerepének megfelelő enteriőrökkel berendezve, de ismerjük a Palicsra tervezett regionális szabadtéri néprajzi múzeum tervét is. A tájház megnyitására 2001. szeptember 7-én került sor, e nap a doroszlói szentkút típusú, Mária kegyhely és búcsújáró hely legjelentősebb ünnepe is. A tájház udvarán összegyűlt mintegy háromszáz fős közönséget Holló Róbert, a helyi közösség tanácselnöke köszöntötte. A tájházat megnyitotta Silling István néprajzkutató, szakmai értékelést tartott Kecskés Péter muzeológus. Szakmai és emberi elismerés illeti a létrehozókat, köszönet a tárgyadományozóknak és közreműködőknek, s nem utolsósorban Doroszló vezetésének és közösségének. Kecskés Péter • 1.CSERÉPKÁLYHA, 2 TAKARÉKTŰZHELY ÉS TÜZELÖPADKA, 3.KEMENCE 0 3m I,. PINCELEJÁRAT, 5. PADLÁSFELJÁRAT