T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

séges kapcsolatom életre szólóan befolyásolta érdeklődési körömet. Gimnazista koromban a Heves Megyei Ifjúsági Népművészeti Táborban Cs. Schwalm Edit előadása hívta fel figyelmemet a néprajztudományra. Akkoriban történelem szakra szerettem volna jelentkezni, és szakpárt kerestem. A levéltár és a néprajz tetszett legjobban. B. M.: Miért a néprajz mellett döntöttél? S. ZS.: Az alkatomnak sokkal jobban megfelelt a néprajztudomány, mert mozgékonyabb. Emberekkel akartam foglalkozni, és a néprajzkutatót a személy érdekli, aki él, és élteti a kultúrát. A közösségi ember, nem az elidegenedő, magába forduló, menekülő. B, M.: Kik voltak még hatással gondolkodásodra, néprajzi látásmódodra? S. ZS.: Tanáraim közül elsősorban Szabó László professzor, aki mellett megtanultam, hogy a folklór, a szellem mellett ott van a tárgyi néprajz. A kettő egy, nem lehet mesterségesen szétválasztani. Aki a tárgyakkal foglalkozik, annak a létrehozót, a szellemet is ismerni kell, és fordítva, aki a szellem alkotásait kutatja, annak a tárgyi kultúrát is meg kell figyelni. Az ő hatására kezdtem el foglalkozni a népi vallásosság mellett a társadalomnéprajzzal, különösen a gazdálkodással és a táplálkozáskultúrával. Kenézlői gyűjtőútjaim során pedig Földesi Sándorné Hortobágyi Berta volt rám nagy hatással, akit hallgatva felismertem az egyéniség jelentőségét, az egyén kultúraközvetítő erejét. B. M.: Kenézlő mellett hol végeztél még terepmunkát? S. ZS.: A Bodrogzugban vallási néprajzzal és egyéniségvizsgálattal foglalkoztam, Kárpátalján társadalomnéprajz mellett az etnikai és vallási identitás kapcsolatát kutattam, Abaújban a debreceni Néprajzi Tanszék görög katolikus kutatóprogramjában vettem részt, társadalom-néprajzi vizsgálatokat végeztem a Közép-Tisza-vidéken a táplálkozási szokásokkal kapcsolatban, valamint Hevesben a vallási néprajz területén. B. M.: 1997-ben Szabó László hívására a szolnoki Damjanich János Múzeumba mentél, ahol az egyetem mellett, mint néprajzos muzeológus kapcsolódtál be a múzeumi munkába. Mit jelent számodra a múzeum? Mi az, amit ott tanultál meg? S. ZS.: Elsősorban a tárgyak iránti tisztelet erősödött meg bennem. A gyakorlatban láttam, hogy a tárgyakat nem csak óvni kell, meg kell előzni