T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2001 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

anyag és technika szerinti léptéke). Lehetőség van azonban az adat- és anyaghiány miatt az egyes objektumok kiiktatására, újak, analóg építmények beemelésére. A sokszor kedvezőtlen tárolási körülmények miatt nagymértékben sérült, hiányos objektumok és szerkezetek utódokumentációja révén építés- és technikatörténeti anyaghoz jutottunk. Fontos megállapítanunk, hogy a tervezett negyvenszázalékos építőanyagmegőrzés (és új, védhető körülmények közötti tárolása) elérte a hetvenszázalékos anyagmegtartást. A mintadarabok és szerkezetrészek dokumentálási és konzerválási munkái így újból előtérbe kerültek, és a további állagmegóvási feladatok hatékony megoldása, a munka folytatása halaszthatatlan szükségszerűség. Elvi és módszertani vonzata van annak, hogy a műemlékvédelmi-muzeológiai-konzervátori szempontokat hogyan lehet/kell a jövőben érvényesíteni. A jelen (és közeljövővel számoló) múzeumépítő munka csak azt parancsolhatja, hogy a szabályozott, hiteles rekonstrukciók és másolatok megvalósítása felé kell tevékenységünket összpontosítani, mint a 18-20. század örökségvédelmének egyik, és más módon nem megőrizhető és bemutatható formáját létrehozni, illetve kiteljesíteni. Jelentős tényező volt - mint az a műtárgyrevízió során is igazolódott -, hogy az építmények áttelepítésében közreműködők (akár 20-30 évvel korábban tevékenykedő muzeológusok és építészek) is jelen voltak, s a beazonosítás, adatkiegészítés és felhasználás munkáját segítették. Ennek a tevékenységnek a felgyorsult múzeumépítő tervek megvalósítása miatt is hitelesítő szerepe van. Mivel az építőanyag-rendező munka elsősorban a bontott/dokumentált faféleségekre vonatkozott, a kő-, cserép-, vasanyagok pontosabb számbavétele és megfelelő raktározása további feladatot ad. A munka során áttértünk a számítógépes adminisztrációra, ami gyorsította az adatátvitelt, s kapcsolódhat a többi adattári egységhez. Végül arra kell rámutatnunk, hogy az ismertetett munka sokoldalú és stratégiai feladatrésze volt annak az alaptevékenységnek, ami szerint a múzeumi állandó kiállítás (muzeológiai, építészeti, pénzügyi és időbeli) befejezése valósan tervezhető, de soha nem zárható le. Kecskés Péter