T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1999 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Buzás Miklós: Föld-Ház. Időszaki kiállítás a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Az elemgyártás, illetve a különféle falépítési módszerek hagyományos módon, akár kézi erővel is elvégezhetőek, de nagyobb termelékenységi igény esetén az anyag előkészítése és bedolgozása alacsony energiafelhasználású gépesítéssel is megoldható. A hagyományos technológiák kevés szakmunkát igényelnek, ezért házilagos kivitelezésre kiválóan alkalmasak. A szakszerűen tervezett és kivitelezett épületek megfelelő állagvédelem és fenntartás mellett tartósak, hosszú élettartamúak. A földfal kellemes komfortérzetet biztosít, növényi rostos anyagokkal, illetve hőszigetelő ásványi adalékokkal keverve jó hőszigetelő, a belső párát átereszti, az időszakos tárolással a belső páratartalmat kedvezően kiegyensúlyozni is képes, jól szellőzik. Jó hangszigetelő. Nem éghető anyagú. Hátrányok A hagyományos föld és vályog falazóelemek viszonylag nagy súlya behatárolja a gyártott termékek méreteit, illetve a még gazdaságos szállítási távolságot. A téglafalénál kisebb, az előállítás körülményeitől függő szilárdsági jellemzőkkel rendelkezik a hagyományos technológiák alkalmazása esetén. A teherhordó, illetve térelhatároló falak viszonylag vastagok. Vízszívó; falszerkezetei nedvesség hatására jelentős mértékben veszítenek szilárdságukból. Ezért földfalat az ár- és belvízveszélyes területeken építeni nem szabad, sőt más földrajzi környezetben is csak megfelelő vízhatlan szigeteléssel érdemes alkalmazni. Nem fagyálló, így építését megfelelően szilárd, fagyálló lábazatról kell indítani. Száradási zsugorodása viszonylag nagy (de különféle módszerekkel mérsékelhető), így könnyen megrepedezik, a vakolatot nem jól tartja. A hagyományos technológiák alkalmazása jelentős helyszíni munkaerő-ráfordítást igényel, valamint a szerkezetépítés több változata kedvező időjáráshoz kötött. A Föld-Ház kiállítás 1999. szeptember 3-tól 2000. május 31-ig látogatható. Búzás Miklós