Bíró Friderika, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 1998 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

Programjainkat igyekeztünk érdekes témakörök köré csoportosítani és látványos bemutatókkal színesíteni. A régi és újabb szőlőfajtákat megkóstolhatták a látogatók. A paraszti szőlő és borkultúra tárgyi emlékeit rendhagyó tárlat-vezetés keretében ismerhették meg az érdeklődők. Szorgos kezek és lábak darálták, taposták, csomoszolták a szőlőfürtöket, hogy aztán a bálványos prés szorításából kóstolásra váró édes zamatú must csurogjon. A bor ősidők óta a terített asztal és a társas élet elengedhetetlen kelléke. A borkóstolás művészetét szakavatott előadó, Horváth Gyula népszerűsítette a bogyoszlói ház udvarán. A bor egy kevésbé ismert, de annál többet emlegetett szerepével - a bor mint orvosság - „Jó bor, jó egészség" címmel tartottak előadást. A magyar bortörténetről vetített képek segítségével a hazai borvidékek is megelevenedtek. A borkóstolóval egybekötött borvásáron az ország különböző vidékeiről érkezett borosgazdák felvonultatták a hazai borfajták széles választékát. A múzeumi udvarokban úgy kínálhatták boraikat a gazdák, mintha saját portájukon lennének. A szőlőlugasban vagy az egyik házban berendezett „Bögrecsárdában" elköltött kellemes borozgatás után számos program szórakoztatta az érdeklődőket. A nagyszínpadon egymást váltották a zenészek, táncosok és komédiások, tartalmas szórakozást nyújtva a családok minden tagjának. A Borfalván végighaladó szüreti felvonulás a régi szüretek hangulatát idézte. Az erdőbényei kádárok például mesterségük hagyományos táncát járták el a nemzetiszínű szalagokba csavart hordóabroncsokkal. A bor mellé nemcsak borkorcsolya járt az ízek minél teljesebb élvezéséhez, hanem zeneszó is. A Bögrecsárda betérő vendégeit citera- és tárogatómuzsika fogadta.