Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
Detmoldi tapasztalatok 1995 szeptemberében Bíró Friderikával tanulmányúton voltunk a Westfaliai Szabadtéri Múzeumban. A múzeum alkalmazottaival való találkozás korai szakaszában már érzékelhető volt, hogy jó értelemben véve „megszállott", a hivatásuknak elkötelezett csapat viszi, irányítja az intézményt. Ennek jeleit szinte minden poszton lehetett tapasztalni, a kétkezi szakmunkástól az igazgatóig bezárólag, aki hozzáértőbb vélemények szerint is nemzetközi szaktekintély. Természetesen nem feladatom és nem is tisztem a személyek minősítése, de ez a gondolat annak megértéséhez segített hozzá, hogy fenntartás és kétkedés nélkül tudtam a látottakat és hallottakat befogadni és egyes megoldásokat saját múzeumunk részére is hasznosításul ajánlani. A múzeumot bejárva, ösztönös párhuzamot keresve az a kedvező benyomásom alakult ki, hogy az összkép tekintetében a különbözőségek ellenére is saját múzeumunk kiállja az összehasonlíthatóság próbáját. Baumeier igazgató úr hasonló értelmű véleménye ezt szintén megerősíti. A múzeumot tanulmányozva igyekeztem érdeklődésemet olyan területek felé irányítani, amelyek a most aktuális terveinknél hasznosíthatóak, illetve olyan megoldásokat figyeltünk meg, amelyek saját múzeumunkban még a fontolgatás, tervezgetés stádiumában vannak. Üzemi épület Ilyen aktuális téma a nálunk előkészítés előtt álló üzemi és szociális épület, amelyre jó példát láttunk Detmoldban. Az épület lényegében egy háromhajós vas szerkezetű csarnok, ipari jellegű homlokzatokkal egy viszonylag lapos tömegben szervezve. A tervezők alapelve az volt, hogy az épület külső megjelenésében ne legyen túl hangsúlyos, zöld színeivel beolvadjon a fákkal övezett területbe. A földszintes, 4-5 m magasságú csarnokok oldalt eltolva kapcsolódnak egymással. A kb. 18x30 m méretű nagy csarnok egy térből áll, az ács, restaurátori műhelyt foglalja magába.
