Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

s ezért 2/3 rész költségvetési hozzájárulást fizet, mintegy bérleti díjként; - a közalkalmazotti gárda a privatizált múzeumban is megőrizheti állását, ezt az állam 8-10 évig garantálja; - a múzeum az államtól költségvetése következő cca. 10%-t tematikus pályázatok benyújtása révén megszerezheti; - a múzeum önállóan rendelkezik teljes saját bevételével; - a múzeum saját maga szerezhet szponzorokat, támogatókat és különböző kapcsolatokat önállóan alakíthat; - a múzeum privatizált intézményként már pályázhat más minisztériumok és szaktárcák felé is speciális projektekkel (pl. környezetvédelem, műemlékvédelem stb.) - ez Hollandiában korábban nem volt megengedett!; - a privatizált múzeumok működését egy olyan testület, felügyelő bizottság ellenőrzi (ők az igazgató munkáltatói is), melynek tagjai a kulturális, tudományos, pénzügyi és kormányzati élet köztiszteletben álló tagjaiból tevődik össze; - a privatizált múzeum mögött mindig nagyon szervezett, óriási erkölcsi és anyagi hátteret biztosító baráti kör, egyesület áll, ezek a nyilvánosság biztosítása mellett nagyon sokszor konkrét feladatokat is átvállalnak (pl. az önkéntes munkatársak megszervezésével). Noha információim szerint a 700 Holland múzeum közül mintegy 40—45 magán múzeum lett (a legjelentősebbek és az állami fenntartásúak), a folyamat megítélése a szakmai körökben nem egyértelmű. Főként a helyi, városi, önkormányzati tulajdonú múzeumokban nagy az ellenállás a folyamat ellen. A tapasztalatom viszont az volt, hogy ez a folyamat megállíthatatlan Hollandiában, a gazdasági tényezők nagyon nagy szerepet játszanak ebben az országban. b., Delta-program - gyűjtemények helyzete A program 1987-ben indult, s lényegében kapcsolódik a privatizáció problema-