Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

települt moldvai Pusztina táplálkozási szokásait elemezve arról számolt be, hogy a kukoricaételek, savanyú levesek és az ún. középkori kettős étkezési rend máig uralkodó szerepet töltenek be. Zakariás Erzsébet a moldvai magyarok táplálkozási kultúrájáról szólva rámutatott, hogy ez a terület ma még külön táplálkozási tájként értékelendő. Vargáné Tóth Lídia a Csallóköz 2o. századi népi táplálkozását ismertette, és kiemelte az 1950-es évek gyökeres változásait. Bodnár Mónika a Borsod megyei Sajómercse lakodalmi étrendjének alakulását jellemezte az utóbbi negyven évben. Bődi Erzsébet fölvázolta a magyarországi kalács és kalácsfélék fogyasztásának szerepét és történetét. Szilágyi Miklós a halételek nők és férfiak által készített változatait határolta el, s az utóbbi, a halászok által főzött paprikáslé típusú férfiétel történeti útját végigkísérte az újkor elejétől napjainkig. Bódi Zsuzsa a hazai cigányok körében (például a korábban vándor életmódot folytató cigányok három generációján át) végzett táplálkozáskutatások módszertani tanulságait tette közzé, beszámolva a cigányháztartások eszközkészletéről, ételkészítési módjairól, új ismereteik cseréjéről. Csupor István a Szatmárban és Máramarosban egymás mellett élő hat etnikum és hat vallás képviselőinek hétköznapi és ünnepi edényhasználatát vizsgálta a 19 — 20. század fordulója körül. Rékai Miklós a hagyományos zsidó életforma magyarországi helyzetét elemezve a kóser táplálkozás példáját emelte ki. Benda Borbála egy eddig ismeretlen levéltári anyag alapján mutatta be a csejtei uradalom gazdasági személyzetének konyháján 1623-ban készített ételek három havi részletes étrendjét. Knézy Judit uradalmi gazdasági nyugták, jegyzékek és számadások segítségével a dél-dunántúli főúri, köznemesi és paraszti konyhák különbségeit állította párhuzamba a 18-19. század fordulóján. Előadásából kitűnt, hogy a Somogyban fogyasztott ételek választéka szerényebb és hagyományosabb volt, mint Tolnában. Nagy Abonyi Ágnes a Zenta környéki tejfeldolgozás utóbbi ötven évéről és a tejhez fűződő hiedelmekről és szokásokról számolt be. W. Nagy Ágota Szeder Fábián naplóinak 1832 —1833-ban följegyzett étrendi leírásai alapján a papi, illetve a benedek-rendi szerzetesek táplálkozási szokásairól tájékoztatott. Zentai Tünde a tüzelőszerkezetek 18-20. századi változásai