Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

vigassággal, vidám játékkal fejeztük be a napot. Ezeknek az óvodásoknak már a múlt századi paraszti környezet jelenti a természetes közeget játékaikhoz. Iskolába kerülve már magukkal viszik ezt a mentalilást. Sokszor tapasztaltam, hogy továbbra is igénylik a népi játékokat, népdalokat, a természetes anyagokon keresztül az ember és természet közvetlen kapcsolatát! Amikor visszatérnek a múzeumba, ismerősként köszöntjük egymást. Ők már kaptak egy olyan érzelmi töltést, ami biztos alapot nyújt a további ismeretek befogadásához és feldolgozásához. Tudomásom szerint sok iskolában ma már tantárgy a néprajz, de a kisiskolások tananyagában is rengeteg olyan vonatkozás van, amit a lehető legszemléletesebb módon a múzeumban sajátíthatnak el a tanulók. Tematikusán felvázolható, hogyan kapcsolódhat a múzeum mint oktatási színhely az alsó tagozat környezetismeret, irodalom, rajz vagy ének tananyagához, kiegészítve azt az átélés örömével. Például: Móra Ferenc írásai gyakran előfordulnak az olvasókönyvekben. A mi múzeumi falusi iskolánkban a bemutató tanításon kívül sokszor maguk a gyerekek is kitalálnak rögtönzött jeleneteket olvasmányaik alapján. Felejthetetlen élménnyel térnek haza. Olvasd ezt a kedves fogalmazást, amiben egy 4. osztályos kislány emlékezett vissza 2 évvel azelőtti látogatásukra: ága _Ssan.y mi hlaàcMJLLiL1