Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

Ispánkon a Laczó családnál találtunk egy igen hatásosnak tűnő modern vadriasztót. „A fiam minden este, úgy 9-10 óra között kivisz egy kis rádiót, egy karóra felakasztja, arra húz egy rossz fazekat, vagy vödröt és egész éjjel a Petőfi szól és nem megy bele a vad. Ez egy csodálatos valami," - meséli Sárika néni. - '„Mondta neki valaki, egy más falubeli ember, hogy ő nem tudja, de ő ezt kipróbálta, az övét nem bántotta a vad, de mellette a téeszét teljesen tönkretették. A mienkbe idáig még nem ment bele." A történet meghallgatása után magunk is megcsodáltuk a kukoricásban az elmés szerkezetet, a Sokol rádiós riasztót. Amikor legközelebb visszamentünk Ispánkra, megtudtuk, hogy azon a nyáron is a leghatásosabb vadriasztónak még mindig a Petőfi adó műsora bizonyult. Igaz, egy vasárnap hajnalban, amikor adásszünet volt, néhány kukoricaszárat megtapostak a szarvasok, de ez csekélységnek számított a korábbi vadkárhoz képest. A gyűjtőútról visszatérve Szentendrére, megkezdtük a kiállítás előkészítését, rendezését, melyhez szakmai segítséget dr. Kriston Vizi József nyújtott. A „Karcsi"