Bíró Friderika szerk.: TÉKA 1995 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

A madarak ellen Kondorfán és Bajánsenyén lelőtt varjút vagy szarkát feszítettek ki egy falécre, ezt a szőlőtőkék közé állították, így védték az érő szőlőt. „Meglátta magát és nem mert odamenni" - mondták. Az elmúlt évtizedekben az Őrségben igen elszaporodtak a nagyvadak, a szarvas, az őz, a vaddisznó. Ma is ezek az állatok okozzák a legnagyobb kárt. Az őrségi falvak egykor határosak voltak a Batthyány és a Zsigray grófok erdeivel. Abban az időben nagyon gondozták az erdőt. Állandóan tisztították, rendben tartották, sőt erdei tisztásokat is kaszálták. Etették a vadakat. Nem is volt vadkár. Utóbb a Zsigray gróf még be is keríttette az erdejét. „Amikor ideértek az oroszok, akkor minden megszűnt. " — meséli Sárika néni - „Akkor még egy pár évig nem volt vadkár. A hatalmas ivánci grófi erdőben tanyáztak az oroszok. Egész várost építettek fel. Kilődözték a vadakat, és megették." Manapság nagyon elszaporodott a vadállomány, amit elsősorban az elhanyagolt erdővel magyaráznak. „Régen az erdők műveltek voltak. Szép szálas erdők a vadnak nem kedveztek. Manapság az erdő elvadult, dzsungel lett, ami nagyon jó a vadnak. Nagy szükség lenne arra, hogy újra erdőkultúráról beszéljünk, de ahhoz évtizedek, és nem utolsó sorban erdőtörvény kellene," - mondja Ballá Gyula Bajánsenyén. „A Modern madárijesztő