H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

megalakult és önállóvá vált Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára, volt aki erre a szégyenteljes minisztériumi döntésre hivatkozva állt ellent. Igaz, a fentebb említett akadémikusi, professzori grémium változatlanul megismételte ajánlását, de ez már igazában egy külön történet. Néprajzi, műemléki, múzeumi körökben a minisztériumi „pálfordulás" sok mozzanata máig feltáratlan és megfejthetetlen. Meglepetéssel értesültünk a hetvenes évek közepén, hogy a hazai történésekkel egyidejűleg Szlovákiában is hasonló intézkedésekre került sor. Keviczky professzor és munkatársai céltámogatását szintén váratlanul és hasonlóképpen radikális beavatkozással vonták meg. A kisalföldi magyar falvaktól a Tátráig mindenütt lehetetlenné tették a műszaki pontosságú, okmányszerűen hiteles és sokoldalúan dokumentált felméréseket, feldolgozásokat. Alkalmam lehetett az egyik, a dessaui Bauhausban iskolázott szlovákiai mérnök kollégával erről a sajátos párhuzamról beható tapasztalatot cserélni. A hatvanas évek elején még sokáig reménykedtünk abban, hogy sikerül a vállalkozást újra elindítani. Az akkor zajló ÉM szervezésű ún. falukutatásnál „ügyeletes kezek" gondosan ügyeltek arra, hogy az adatgyűjtés más irányban bontakozzék ki, pedig az építésügyi költségvetésből bőven fedezhették volna Vargha László anyagának rendezését, annak meg lett volna az építészettörténeti, műemléki indokoltsága is. Nagy kár, hogy ennek szubejktív akadályai soha nem hárultak el. A hazai tudományosságnak a néprajzon túl is európai léptékű kára származott abból, hogy 1984-ig megakadályozták a hatvanas évek elején kényszerűen megszakított munka folytatását. Vargha László még a nyolcvanas évek elején újra reménykedett abban, hogy kutatásait, feldolgozó munkáját újra tudja indítani. Szándéka lett volna fiatalokra bízva változásvizsgálatai újraindítása is. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum vezetésével lassan folyó hosszú tárgyalásai súlyos, kórházi ápolással járó tartós betegségében is tervezésre sarkallták. Mi lettünk szegényebbek, hogy nem válhattak valóra szándékai.