H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

Vargha László Maár Mártonnal és Szabó Lászlóval felmér. Molnár Balázs felvétele (1954) messzemenő következtetéseket vont le, tréfás megjegyzésekkel ösztönözte a reális megítélést, egyben vidám hangulatot is teremtett. Mindig gondja volt arra, hogy a háziak meglepetését, idegenkedését feloldja. A háziakkal folytatott társalgásait úgy irányította, hogy a hagyományos életről és az ahhoz fűződő élményeikről is valljanak. A vizsgálatok során a műemléki, múzeumi vonatkozásokat mindig megtárgyalta. A vizsgált épületet, mint helyreállítandó, vagy egy esetleges szabadtéri gyűjteménybe szállítandó, áttelepítendő objektumot elemezte, értékeltette velünk. Akkor egyre inkább hittünk abban, hogy napirendre kerülnek a szabadtéri múzeumi megőrzés problémái, s volt már egy-két kísérlet a helyszíni műemléki megőrzésre is. Valamennyien bíztunk abban, hogy mindkét irányban meghatározó szerepe lesz neki is és tanítványainak is. Ugyan hamarosan kiderült, hogy az ÉM illetékesei legfeljebb néhány építész tanítványát fogják bevonni, és nem igénylik Vargha László kritikus, szakmailag igényes közreműködését. Véleményét az Akadémia Építészettörténeti és Építészetelméleti Bizottságában fejthette ki. A műve-