H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

V. Népi építmények az építészettörténetben (Vargha László műegyetemi oktatói tevékenysége alapján) Építészettörténeti szempontok a magyar népi építészetben: „A magyar építészettörténet átfogó és egységes tárgyalásának keretébe az építőtevékenység egyik szerves és sajátos arculatát jelentő népi építészet is beletartozik. A magyarság őskorátóI,s a honfoglalástól — a 9. századtól — kezdődően a történeti korszakok áttekintése során ugyanis a magyar népi építészetben a történeti stílusok hatékony s termékeny szétáramlását figyelhetjük meg, emellett természetesen a népi építőtevékenység néprajzi értéke és jelentősége is igen nagy. A magyar népi építészet nemzedékről nemzedékre szálló építőigény és építőkészség évezredes építési ismereteit őrzi meg az utókor számára. ...A magyar építészet múltjának — építészeti alkotásainak — teljes megismerése az adott gazdasági rend, társadalom s az adott építészet alkotóerőinek együttes vizsgálata nélkül ... nem oldható meg. A magyar építészettörténet — s ennek keretében a magyar népi építészet történetének — vizsgálata rendszeres kutatómunkát, az adatanyag lehető teljes ismeretét, valamint a társtudományok szoros együttműködését is joggal megkívánja. ... A gazdasági és társadalmi tényezők alapvető jelentőségének felismerésével é* értékelésével, elsősorban és szinte kizárólag az igény, az építőanyag, az épületszerkezet és forma teljes egysége mellett ismerhetjük meg a történeti stílusok — stílusváltozatak és stíluselemek — népivé válását; a népi művészeti készség stílusbeli alakulását, fejlődését, változását.