H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

Bár V. Bíró Ibolyától, a Kisalföld tájegység felelősétől kaptunk a fenti szentek újrafestéséhez analógiákat, a mi festményeinket elemezve úgy láttuk, hogy e valószínűleg osztrák területről származó pléhképek megoldásukban, szerkesztésükben mások, mint a magyar területről származó segédanyag. Ezért munkánk megkezdése előtt áttekintettük a szentek életével, ikonográfiájával foglalkozó irodalmat, s igyekeztünk minél több ábrázolásukat megismerni. Levélben kerestünk meg a témában járatos hazai és külföldi kutatókat, több könyvtárban, múzeumi gyűjteményben, kiállításban végeztünk kutatást, hogy a lemezek újrafestését részleteiben is hitelesen valósíthassuk meg. Szent Flórián ábrázolásunk szerkezetben, színezésében is pontos analógiáját a Salzburgi Szabadtéri Múzeum egyik olajnyomatán találtuk meg. Szent Flórián alsóausztriai származású római légiós tiszt volt, akit keresztény hitéért Diokletianus alatt malomkővel a nyakában az Enns folyó vizébe dobtak. Mivel ifjú korában imájával megmentett egy égő házat a benne lakókkal, tűzvész elleni védőszentként tisztelték, s római katonaként ábrázolták, amint égő házra vizet önt. Másik attribútuma a malomkő, mártíromságának szimbóluma. Ez a magyarországi ábrázolásokról általában hiányzik. Eltérés van abban is, hogy míg a magyarországi ábrázolások többségén Flórián maga önti az égő házra a vizet, addig az osztrák ábrázolásokon égi jelenetként egy angyal. Ily módon sikerült Szent Flórián képünket teljes hitelességgel restaurálni: malomkővel a nyakában, jobbján az angyallal, amint az égő házra a vizet önti. Szent Borbála a 3. században Kisázsiában szenvedett vértanúhalált hitéért. Édesapja előbb egy toronyba zárva őriztette, végül nem tudván eltéríteni hitétől, karddal lefejezte. Ezért ábrázolták egyik kezében karddal, másik kezében - mivel a haldoklók védőszentje is lett — kehellyel, fején pedig a martírok koronájával. A Havi Boldogasszony ábrázolásának vélt képet vizsgálva egy kehely és egy kard körvonalainak nyomát vettük észre. Ezután váltak értelmezhetővé egy kövekből felrakott építmény nyomai, vagyis a toronyé, amelybe Borbálát bezárták. Kiderült,