H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

gonosz viszálykodás! Lakjanak itt a békesség angyalai, dicsőítsd meg Urunk szent nevedet bennünk, áldd meg amit teszünk, szenteld meg szerény szolgád látogatását, mert Te szent és kegyes vagy és az is maradsz az Atyával és a Szentlélekkel mindörökkön örökké. A kondorfái iskolások verses köszöntője Magyar fiúk! ne küldjön engem az idén Hogy magyarrá lettem. mezőre borjakkal! áldom Istenemet, Járasson iskolába! mert e nevezetre Vegyen könyvet nekem! bárki büszke lehet! meglássa, majd ha felnövök, De, hogy megfeleljek öröme lesz bennem. e gyönyörű névnek. Tudja édesapám uram, kiművelem minden tavaly télen tízszer erejét lelkemnek. küldött fel az iskolába Megyek hát örömmel rongyos ábécémmel. fel az iskolába. Tízszer küldött fel, a tudományoknak s csak mégis felolvastam kendnek gazdag tárházába. egyhuzamban három lapját Megtanulom mindazt, rongyos ábécémnek. mi szép, jó és nemes, Meg elmondom, mester bácsi hogy a magyar névre mennyi szépet beszél, mennyi szépet beszél, lehessek érdemes. mennyi szépet beszél, hogy csípte el a csapda Iskolába vágyik Ágnes. a kíváncsi égért. Kérem édesapám Hogy szedte rá a róka szíves indulattal, a farkast három ízben,