H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

tudjuk érvényesíteni. Az épületek az 18Ao-f885 közötti időből származnak, s berendezésük is még a filoxeravész előtti, hagyományos gazdasági technológiákat tükrözi. Bizonyos mértékű könnyebbséget jelentett a szőlőhegyi részlet kialakításában az a tény, hogy a "múzeumi terep" korábban szintén szőlő- és gyümölcsöskert volt, sa lepusztult savanyú erdei talaj hasonlatos a "zalai földhöz". Az öt áttelepített objektum Zala és Vas megyék szőlőhegyi építményeinek fontosabb típusait képviseli. Alaprajzi és funkcionális szempontból a felszíni présházpincék változatait jelentik, s bizonyos építéstörténeti sorrendet is alkotnak. A kőszegi osztatlan, egy helyiséges boronafalú, felsőcsonkakontyos épület szénapadlásos /1874/. Az alaptípust jelentő bocföldi épület /185o/ pincéje boronafalú, a hozzáépített présház sövényfalú. A szintén lekontyolt letenyei présházas ikerpince /t84o/ boronafala fecskefarkos lapolással készült. Az épülő lendvadedesi kályhás~~szobás présházpince /1882/ szintén boronafalú, de már tapasztott és meszelt homlokzattal. Az L-alaprajzú rédicsi szőlőhegyi épület /188o-l884/ beosztása szobaA pincesor és a szőlőskert a múzeumban