H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

Kataszteri térképrészlet a letenyei Öreghegyről /1864/ szőlőfajták használata, azonban ez a mustnyerés módjában nem okozott változást. A 18-19. században tehát a korábbi fehér szőlők: Ragszőlő, Leányka, Lipavina /Hárslevelű/, Mucskutaszőlő /Muskotály/ mellett a vörös fajtákat /Kadarka, Cigányszőlő, Burgundi, Vérszőlő/ vegyesen ültették. A többnyire karózott tőkéket rövid vagy félhosszű csapos metszésben részesítették a húzva-és tolva-metszésre egyaránt alkalmas baltás szőlőmetszőkéssel. A filoxeravész előtt a tőkéket télire nem fedték be földdel, s háromszor kapálták meg. A kapálások közötti időben a füvet lesarlózták vagy lekaszálták. A szüret október első felében, Terézia napja körül történt. A présház sajtójának "melencéjében" lábbal vagy "muszolófával" törték meg a szőlőt. E munkához csak a századfordulótól használtak szőlőzúzó kézimalmot. Általában nem választották szét a színlevet a préselt csersavas musttól. A mustot három-hat akós ajtós hordókban erjesztették. A bor a következő szüretig többnyire elfogyott a másodborral, a "lőrével" együtt. A bor tárolási helye a présház melletti felmenőfalú, felszíni pince, "belső pince" volt.