H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

A múzeumi kástu mind emeletes, mind földszintes változatai ismertek voltak még századunk első felében is. A földszintes kástuban gabonát, zsírt, pálinkát, vagyis a nagyobb értékű élelmiszereket tárolták. Ezt a múzeumi kamrát egy 1940ből származó műszaki felmérés és fényképek alapján rekonstruáltuk, mivel vidékünkön már egyeltalán nem találtunk eredeti példányt. A kástu közelében az épülőfélben lévő szalafői kerített házat láthatjuk. A tájegységből kivezető út mentén áll az egyszerű, cs'eréptetős kútház, amely a Zala megyei Rigyácról került a múzeumba. Az utcai közkutat egy kis közösség fúratta-építtette. Közösen használták, megszabott rend szerint tisztították, gondozták azok, akik erre a kútra jártak vízért. Tájegységünk lakó- és gazdasági építményei között sétálva többször láthattunk festett-faragott épületszerkezeteket, díszesen faragott tornácoszlopokat, gerendákat. Ezek a díszítmények a fában gazdag területek építkezésére voltak jellemzők. A Zala és Vas megyei lakóházak gazdagon díszített oromzatai azonban a mai Magyarország határain belül is egyedülállóak. A múzeumunkban látható emlékek híven képviselik a 19. században itt, a nyugati végeken még virágzó népi díszítőművészet megkapóan szép alkotásait.