H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

gyökeresen megváltoztatták a korabeli faluképet. Az épületek átalakulását természetesen befolyásolták a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyok, az életmód, a technika, a kultúra, a divat változása is. Tájegységünk lakosságának társadalmi helyzetét tekintve zömmel határőr eredetű kisnemes, kisebb része jobbágysorban élő paraszt volt. Mind a zalai kisnemesek, mind a régi kiváltságait sokáig őrző vasi őrség népének életmódja, kultúrája, gazdálkodása azonban nem sokban különbözött a környező falvak földesúri függésben élő jobbágyainak és zselléreinek életmódjától. A paraszti sorban élő kisnemesek építkezése, lakáskultúrája, a kisnemesi falvak /pl. Baglad, Résznek/ képe majd minden tekintetben azonosnak mondható a mellettük, körülöttük fekvő jobbágyfalvak összképével. Vagyis: a kiváltságokra épülő feudális rendben a társadalmi jellegű különbségek sok mindenben élesen elválasztották ugyan egymástól a jobbágyot s a kisnemest, az életformában azonban ezek a különbségek - legalább is tájegységünkön - nem tükröződtek. Múzeumi épületeink majdnem kizárólag a 19. században épültek, jóllehet a típusok és változataik kialakulása korábbi évszázadokra nyúlik vissza. A 19. századi és rekonstruálható nyugat-dunántúli falukép is hosszú történeti fejlődés eredménye. Az egyes történeti korszakokban módosult a településszerkezet, változott az építészeti stílus és a forma, de változott a technika is. A hagyományos építészeti formák fejlődése a múlt század derekán érte el mintegy a csúcspontját, ezután lassú hanyatlásnak indulva a század végétől szinte el is tűnt. Ez alatt új építészeti formák, építési anyagok és technikák váltak általánossá területünkön. Az új épületeket már új stílusban építették. Épületkiválasztási elvünk tehát az volt, hogy a vidékünkön általánosan ismert épülett'pusok ma még fellelhető változatait felkutassuk, azokat megszerezzük, s a múzeumban olyan rekonstruált faluképbe tömörítsük, amely legjobban megközelíti, s hűen megjeleníti a 19. századi hagyományos településképet. Az épületek kiválasztásánál és megszerzésénél annak ellenére kedve-