H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

új épületbe. A váltást, a változást, a munkások életének, munkatevékenységének megváltozását figyelte az a stáb, melynek én is részese lehettem. A munka több okból is érdekes volt: részben azért, mert egy üvegfújó-üzem mindig lenyűgöző látvány. Másrészt tapasztalhattam, hogy a mai modern finn néprajztudomány - módszerében legalábbis - egyáltalán nem hasonlít a magyarra. A témák újak, főleg a munkások, városi népesség élete-kultúrája felé fordulnak, közelítenek egyre jobban napjaink felé. Magyarországon jelenleg ez még inkább a szociológia feladata, s csak kevesen vállalják a két szaktudomány közötti határmesgye átlépést. A skandináv - finn és dán - példák is azt mutatják, hogy talán ez a jövő. Hasznos tapasztalat volt számomra. Egy három hónapos tanulmányút tapasztalatainak ismertetése e kiadvány terjedelmét lényegesen meghaladja. Az eltelt időszakban a számos beszámoló, beszélgetés során újabb és újabb élményekről, tapasztalatokról tudtam beszámolni kollégáimnak. Ezért e rövid ismertetés csak arra vállalkozhatott, hogy a közérdeklődésre talán leginkább számot tartó élményeimet vagy éppen személyesen nekem legjobban tetsző tapasztalataimat osszam meg az olvasóval. Remélem, ennyi is elég lesz annak bizonyítására, milyen hatalmas dopping a szakember számára egy ilyen tanulmányút, mennyi új hatás éri, mennyi új ötlet leshető el. Bebizonyosodott nap mint nap, hogy egyes kérdésekben, problémakörök megoldásában finn barátaink fényévnyi távolságokra járnak tőlünk, ugyanakkor az is világossá vált, hogy a magyar, s konkrétan a szentendrei eredményeink nem lebecsülendőek. Megállják a nemzetközi összehasonlítást. Mint minden saját szakmájáért, intézményéért aggódó kolléga, én is sok esetben kritizáltam - 6 éve dolgozom Szentendrén - múzeumunk munkáját, esetleg munkatársait, egy-egy feladat megoldását vagy éppen el nem végzését. Ugyanakkor 2000 km-re kellett elutaznom ahhoz, hogy megerősítést nyerjek abban, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum valóban európai szintű tudományos műhely és kiállítóhely, melyért tisztelet jár minden munkatársnak, aki e munkában az elmúlt 20-25 év során részt vett-