H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A bajai tínnánműhely bérei :nd< lezese A Szabadtéri Néprajzi Múzeumba áttelepített bajai tímárműhely berendezetten 1992. október másodikán nyílt meg. A deszkapalánkkal kerített telek a múzeum alföldi mezővárosi épületcsoportjának elsőként elkészült része, amin a műhelyegyüttes kapott helyet a mester háza nélkül. Az építmény és a kiállítás a 19. század harmadik harmadára érvényesen mutatja be a növényi cseres technológiával és teljes mértékben kézműves technikával dolgozó bőrfeldolgozást, elsősorban a marhabőr kikészítését. A mezővárosi, közepes méretű, még céhes keretek között működő műhely rekonstrukciójának jelentőségét az adja, hogy az iparág rohamos gépesítésével és technológiaváltásával a kézműves korszak kevés emléke maradt meg Magyarországon. így e vállalkozás a néprajzi muzeológia, a technikatörténet és a mai bőripar együttműködésének az eredménye. Ki kell emelni azt a törekvést is, hogy lehető tárgyi hitelességgel, múzeumi körülmények között minél több munkamozzanatot be tudunk mutatni a látogatóknak. Az előkészítő munkákról a néprajzi dokumentációkat és berendezési tervet készítő dr. Flórián Mária e periodikában számolt be (TÉKA 1984/2. 1-11.). Ugyanő dr. Tóth Bélával közösen múzeumi katalógusban dolgozta fel a bajai tímárság ismeretanyagát a magyar bőrművesség történetébe helyezve (Tímárok. A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Mesterségek, műhelyek 1, Szentendre, 1992. 90 p.). Ehelyütt a megvalósult kiállítás berendezéseit tekintjük át abban a technológiai sorrendben, ahogyan az a látogató előtt feltárul: a vágóhídról vagy állattartó gazdától érkező szőrös/húsos, egész nyersbőrtől a talp-, lószerszám- és gépszíjbőr kész alapanyagáig. Igyekszünk így felidézni a harmad-, negyedmagával dolgozó "vöröstímár" sokrétű tevékenységét.