H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A foglalkozást két, állandóan ott dolgozó múzeumpedagógus-segéd tartja, akik egyben a kelta falu teremőrei, karbantartói, takarítói is. (Természetesen nagyobb feladatokra, a foglalkozások előkészítésére, majd a visszarendezéshez kapnak segítséget.) Kalauzolásukkal megismerkedhettünk azzal, hogy milyen is volt egy kelta ház belülről, hogyan éltek ott az emberek. Középen a főhelyet a kővel körberakott tűzhely foglalja el. Mellette egy vaskorszakbeii tűzikutya másolata látható, melyen a nyársra húzott húst sütötték (eredetije féltve őrzött kincs a Walesi Nemzeti Múzeumban, Cardiff ban). A tűzhely fölött bogrács függ, melyben főzeléket, zabkását, vagy éppen kedvenc italukat, sört főztek. A tető alatti rudakra szárított növényeket, fűszereket, kis zsákokban sót vagy éppen a lelőtt apróvadakat függesztették. A ház jobb oldalán konyhai eszközök, sörtartó agyagedények, cseréptálak mellett többféle őrlőkövet is látunk, mellyel a kenyérnek való lisztet őrölték régen. De őrölhetjük most mi is,hogy megtapasztalhassuk azt a fárasztó munkát, melyet egykor a kelta asszonyok végeztek. Itt található az agyagból készített sütőkemence/sütőharang, melyben a kenyeret sütötték. A ház másik oldalán földre terített állatbőrök szolgáltak alvóhelyül. Itt található a hatalmas függőleges szövőszék is, melyen ragyogó színekben pompázó gyapjúszőttes készül. Ezzel át is térünk egy másik témakör: a ruházkodás megbeszélésére. A kelták öltözékük anyagát különféle növényekkel festett gyapjúból készítették , az itt láthatóhoz hasonló szövőszéken. Egy nagy kosárban különböző színű gyapjút helyeztek el számunkra, hogy a két múzeumpedagógus útmutatása mellett megkíséreljük a lehetetlent, a gyapjúfonást. Van aki ezzel kísérletezik, van aki egy bogáncsfajta segítségével a gyapjúfésüléssel , mások egy kis kereten a szövéssel próbálkoznak. Míg jár a kezünk, a múzeumpedagógus elmondja, hogy milyen volt a kelta társadalom különböző rendű és rangú, különböző foglalkozású tagjainak: a törzsfőnöknek, a katonának, vagy mondjuk a kovácsnak és a földmű-