H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Tőzegláp múzeum - Barger-Compasculum Emmen város közelében, a német határnál található Hollandia egyedülálló szabadtéri múzeuma, amely egy megszűnt tozegkitermelo munkáskolónia helyén létesült. Noha a tőzeget tűzhelyek, kandallók fűtésére a középkor óta felhasználták, a tőzeg nagyobb arányú kitermelésére csak a múlt század 60-as éveitől került sor, amikor a korai gyáripar a gőzkazánok fűtésére nagy mennyiségben igényelte ezt a tüzelőanyagot. Ekkor jöttek létre Drenthe tartományban és Németország vele határos területén, Európa legnagyobb összefüggő tőzegláp vidékén, a tőzegvágó munkások nyomorúságos kolóniái . A tőzeg kitermelése a tőzegláp kiszárításával kezdődött. Ezért kanálisokkal szelték át a területet és vízemelő szerkezetekkel, szivattyúkkal biztosították a megfelelő talajvízszintet. A tőzeget a tőzegvágó munkások néhány egyszerű eszközzel kézzel termelték ki, sa vályogtéglához hasonlóan boksákban szárították , majd talicskákon a csatornákban horgonyzó hajókra szállították. A tőzeggel megrakott hajókat a csatornahálózaton keresztül lóval vontatták rendeltetési helyükre. A tőzeg kitermelése után visszamaradó terület gabona- és burgonyatermelésre vált alkalmassá. A földek trágyázását megfelelő marhaállomány biztosította. A tőzegmunkások ideiglenes kunyhóit az állandó megtelepedés jeleként a parasztok téglaépületei váltották fel. A tőzeglápok helyén maradt homoktalajon termelt burgonyát és a gabona szalmáját a helyi feldolgozó ipar hasznosította (burgonyalisztés papírkartongyárak), melyek energiaforrásául az itt kitermelt tőzeg szolgált. A század végén a tőzegkitermelést is gépesítették. A termelékenyebb gépek üzembe állításával sok munkás vált feleslegessé. Mindez akkor történt, amikor a kőszénbányák megnyitásával rohamosan csökkent a tőzeg iránti kereslet, s megindult a tőzegkitermelés gyors visszaszorulása. 1930-ra az utolsó munkáskolónia is megszűnt.