H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
giummal határos keleti területéről választották ki abból a meggondolásból, hogy ez a terület a kozmopolita hatásoktól érintetlenebb maradt, mint a sűrű városhálózattal rendelkező tengerparti sáv. A feltételezett ősi állapot rekonstruálásánál gyakran nem a bontási megfigyelésekből, hanem prekoncepciókból indultak ki. Előfordult, hogy a csarnokház belső oszlopsora közti közfalakat kibontották, a kő- és téglafalat az archaikusabbnak vélt sövényfallal pótolták, így rekonstruálva az egyterű, ősi csarnokházat, amely a németországi kutatások nyomán itt is az érdeklődés középpontjába került. A tőzegmunkások 19. század derekáról származó egyszerű kunyhóját mint az ősi sátorház fennmaradt emlékét szerepeltették. A múzeum a kezdeti időben a nemzeti identitás erősítésének, a népi hagyományok ápolásának is letéteményese volt. Különösen az I. világháborút követően erősödött fel Van der Ven folklorista tevékenysége révén az az irányzat, amely a népi hagyományok felélesztésében vélte felfedezni azt az erőt, amely az iparosodás negatív hatásait képes ellensúlyozni. A józan hollandok azonban, akiktől mi sem áll távolabb, mint a nemzeti öntudat túlhangsúlyozása, hamarosan véget vetettek az arnhemi szabadtéri múzeum ilyen irányú fejlődésének, amenynyiben az akadémiai tanács megakadályozta, hogy Van der Ven a múzeum élére kerüljön. Hollandia német megszállása, a II. világháború borzalmai után a közvélemény még inkább elutasította a túlhajtott népi ideológiái, amelyet Németországban a nemzeti szocializmus is eszmei támaszaként használt fel. Olyannyira, hogy a hollandok számára maga a néprajztudomány is kompromittálódott. Hollandiában máig nincs néprajzos-képzés az egyetemeken, a szabadtéri múzeumok muzeológusai végzettségük szerint építészek, történészek, szociológusok, vagy külföldön szereztek néprajzos diplomát. Az autochton népi sajátosságok kutatásától, hangsúlyozásától való óvakodás nemcsak a szabadtéri múzeumokban, hanem szinte minden néprajzi kiállításon, még a viseleti kiállításoknál is feltűnt. Mindezt Hollandia sajátos helyzetével összefüggő történelmi fejlődése,