H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

csességből, tisztességből. Tanulhattunk diplomáciát, kol

legalitást és néhányan jó modort. Nem beosztottai voltunk. Gyermekei. Tapintattal vette észre és kezelte egyéni, családi, közösségi válságainkat,problémáinkat. Ez mind szempont volt a munka elosztásánál. Vezetőnk volt hét évig. A legkeményebb időszakban. Vidéken lévő épületeink nagy részét ekkor bontottuk el. Közben készült a nagyberuházás (iroda, raktár, út, víz, villany stb.) és megépült két tájegység is. A vidéki kiszállások elérték az évi 40-50 napot. Töretlen tenniakarása, jókedve, humora magával ragadott bennünket is. Elfelejtettük a fáradtságot egy-egy vidéki úton napi 14 órai kemény munka után, vagy este kilenckor a műteremben rajzolva. Szívvel, szívesen csináltuk. Közös célokat tűzött ki elénk, és mi azt elfogadva kovácsolódtunk barátokká. Mellesleg mindenkinek tanulnia kellett valamit. "Ti ennél többre vagytok képesek"! - mondotta. Es mi elhittük. Csak remélem, hogy ebben is igaza volt. Óvott, védett minket, barátként, atyaként törődött velünk. Ezért talán túl sokat vállalt. Ertünk vállalta, miattunk vállalta. Most már tudjuk. Most már tudjuk, nem halt meg egészen. Tudásunknak, emberi magatartásunknak lett része, és ezért bennünk tovább él. Itt, közöttünk már életében legendává vált. Sem előtte, sem utána, hozzá mérhető EMBER nem vezetett bennünket. Csak egy ember volt. De végtelenül emberi. Élt 64 évet. Hálával és szeretettel emlékezve