H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1991 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

A palini présházpince áttelepítése A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nyugat-Dunántúl tájegysége szőlőhegyi építményeinek sorában kerül felépítésre az a présházpince, amit 1990 októberében a Zala megyei Palin (ma Nagykanizsa része) szőlőhegyén bontottunk el. A négy helyiséges épület Palintói északra, az Öregförhénc hegyen futó szekérút mellett állt, hosszú oldalával az úttal párhuzamosan, bejárati homlokzata a szőlőparcellára, a "völgyre" nézett. Az épület szomszédságában van az 1765-ben épült, műemlékjellegű rk. szőlőhegyi kápolna, amit az első katonai felmérés is jelez (1784, "Ferhenz"). A présházpincét családi hagyomány szerint 1875-ben építették, a benne volt szőlőprésen is ez az évszám látható, s a szobai szemeskályha maradványai is ebből a korból származnak. A pince-présház-szoba-istálló beosztású épületet és a hozzátartozó másfél holdas szőlőt a palini Baksa-család használta az utóbbi évtizedekben. Korábban a kiskanizsai (ma Nagykanizsa nyugati része) Jámbor családé volt, amit a szőlőprés vésett-festett felirata bizonyít: "JÁMBOR György CSINÁLTATA". A présen az 1875-ös dátum szerepel, s a készítő nevét is megörökítették: "BOLF JOZEF CSINÁLTA". A külső birtokos építtető 70 éves korában 1905-ben hunyt el. A prés készítője, Bolf József (1850-1923) is kiskanizsai illetőségű volt. Ácsmester, "fúró-faragó ember" lévén több faluban dolgozott, dongás faedényeket és házakat is csinált. Kiskanizsa préskészítő központ volt, ahol több mester és falusi specialista foglalkozott a szimmetrikus melencés, rögzített végorsós, gúzsos garatú, bálványos szőlősajtók előállításával. Az ismertetett prés leltári száma: 90.35.1. A présházpince alaprajzi típusát tekintve szobával és istállóval bővített. A tölgyfagerendás falszerkezetű épületet - az osztásoknál és a sar-