H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1991 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

Végorsós gúzsos szőlőprés (1875) az eredeti helyén A lekontyolt nyeregtetejű présházpince tetőszerkezete szarufás-torokgerendás megoldású volt. A szarufákat belülről széldeszkákkal erősítették meg. A héjazat kettőzött rozsszalma kévékből állt, a tetőgerincet "pozdorjásra csinálták", sározott kenderkóccal kenték be. A pincében az északi és a keleti fal mentén 5-8 akós hordók álltak, a végjászlas lóistállót is egy rövidebb időszakban, az első világháború idején pinceként használták. A palini présházpince a filoxeravész előtti dél-zalai fehér szőlő- és borkultúra jeles emléke, időszakos kintlakásra is alkalmas építménytípusa. Az iszalagból font, körmetszetű présgaratos sajtója pedig e típus legészakibb előfordulása a mustnyerés technikatörténetében. Az épület dokumentálásában résztvettek: Bálint János és Búzás Miklós építészek, Gáspár Mihály fényképész és Kecskés Péter muzeológus. Kecskés Péter