H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

Kandidátusi értekezés A parasztház története a Dél-Dunántúlon Múzeumunk néprajzosa, Zentai Tünde kandidátusi értekezésének nyilvános vitájára 1990. május 18-án került sor a Magyar Tudományos Akadémián. A munka opponensi feladatait Dankó Imre (a tudományok doktora) és Kodolányi János (kandidátus) látták el. A Tudományos Bíráló Bizottság elnöki tisztét Barabás Jenő (a tudományok doktora) töltötte be, kijelölt tagjai Andrásfalvy Bertalan (kandidátus), Bakó Ferenc (a tudományok doktora), K.Csilléry Klára (kandidátus), Juhász Antal (kandidátus) és Szolnoky Lajos (kandidátus) voltak. A disszertáció maximális pontszámot kapott. A kandidátusi értekezés a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban készült. Bemutatására idézzük Zentai Tünde Téziseinek összefoglaló részét: "Az Árpád-korban a régészeti föltárások szerint a lakások többsége földbe mélyített és ágasfás tetőzetű. Általában kemencével (kisebb részben épített, nagyobb számban vájt kemencével) rendelkezik.de mind a négy megyében előfordul a nyílt tűzhelyes objektum is. Az utóbbiaknál a tűz helye még változó. A bejárat hol a rövidebb, hol a hosszabb oldalon nyílik. Igen fontos a házfejlődés szempontjából, hogy több régészeti és okleveles adat arról árulkodik, hogy a 10-13. század idején Baranyában, Somogyban és Zalában már föld feletti lakásokat is építettek. A házak föld fölé emelkedése tömeges mértékben és köznépi szinten azonban a 14. század folyamán valósul meg, amiről leginkább a hatalmaskodásról szóló oklevelekből győződhetünk meg. A késő középkor elején a "putri" lassan elsorvad. A 15-16. században a régészek talpgerendás házak maradványaira bukkannak Zala, Somogy és Baranya megyében. Velük egyidejűleg a dunai Alföldön, a Sárközben már készül vertfal is. A szűkös adatokból föltételezhető a füstösház kamrával való bővülése. A füsttelenítés és az alaprajz fejlődése terén a kályha (kályhás kemence) jelent forradalmi változást. A kívülről fűthető kályha